Néhány napot, csak veled; Aldi Országos Hörcsögszépségverseny
A fukusimai búvár és más novellák – Telex.hu/Van Másik Kft., 2021
„Mimit almozom. Nagyon büszke vagyok rá, amióta bekerült az Országos Hörcsögszépségverseny döntőjébe. Azelőtt is büszke voltam rá, naponta kiraktam róla egy fotót az Instára, és még a Facebookra is visszamentem miatta. Hashtag Mimi, hashtag aranyhörcsög, hashtag hamstersofinstagram, hashtag cutie.” (Aldi Országos Hörcsögszépségverseny, részlet)

Honnan szerezte apám ezt a fúvócsövet
Az utolsó indiánkönyv – Petőfi Irodalmi Múzeum, 2021
„Nézem az indiánt európai öltözékben, kalappal a fején. Nehéz elhinni, hogy emberek tucatjait ölte meg, majd levágta és főzéssel összezsugorította a fejüket. Most kukoricát termeszt, a feleségén lenvászonból készült ruha. Szép nő, még nézem egy darabig az arcát, aztán becsukom a könyvet, és összecsomagolom apám jegyzetfüzeteit. A dobozok szétválogatását majd legközelebb folytatom. Annyi minden van itt, régi térképek, nyilak, agyagedények.” (részlet)

Beláthatatlan táj
Most múlik – Open Books/Magyar Hospice Alapítvány, 2021
„Itt minden változatlan. Szomorú csendélet a gurulós asztalon, Dorka torkából kilóg a gégekanül, pittyegnek körülötte a gépek. Azt mondják, talán beszűrődnek hozzá a hangok. Az emberi beszéd, a nővérek kiáltozása, a madárcsiripelés, a légkondicionáló zúgása, a takarítóeszközök  zörgése, az edénycsörömpölés, a vészjelző, a reluxa, a kávéfőző hangja. Mindenféle zaj.” (részlet)

Kiril Doborgan viskója
Eronim Mox: Receptek végnapokra – Szépirodalmi Figyelő Alapítvány, 2021
„A tűlevelű erdőben teljes csend honolt, csak szárnyak rebbentek. Felismerte őket, a csonttollú madarak utolsó csapatai repkedtek a fenyvesben, mielőtt visszaindultak volna Szibériába, nyomukban a tunguz náthával. Félnapnyi járásra volt a tisztástól Kiril Doborgan viskója. Az elcsapott bányaorvos akkor menekült ide, amikor Dobrin City bányászai megneszelték, hogy vizsgálódásai kiterjedtek az asszonyaikra is. A viskójába húzódó Kiril Doborgan mostanság a tunguz nátha ellenszerét kutatta, különös kísérleteket végzett, de minderről Musztafa Mukkerman semmiképpen sem akart többet tudni annál, mint amennyit egyébként már sejtett. Inkább elkezdte felolvasztani a jeget és a krumplit, felaprította a sáfrányt a leveshez és a bányaorvos receptje alapján készítendő főzethez.” (részlet)

Harminchatnyolc, Anyu
Körkép 2020 / 2021 – Magvető Kiadó, 2021
„Megpróbálom leplezni a sírásomat, de szerintem a lányom észreveszi, csak úgy tesz, mintha nem látná. A férje nem csatlakozik a beszélgetéshez, vacsorát főz, húslevest, ilyenkor arra van szükség, forró húslevesre. A lányom szerint mindegy, mert úgysem érzi a szagokat, az ízeket is csak halványan.” (részlet)

Milyen életünk lehetett volna; Csak tekerünk csendben; Csak megyek, csak történjen valami
Istennek nehéz – Index.hu Zrt., 2020
„Apám eltűnt a ház takarásában, a veranda felé indult, három lépcső, tíz lépés. Csattogtak a léptei, megszorította a kilincset, ott állt az előszobában. Egy vékony fal választott el minket egymástól. Cigarettára gyújtott. A füst egészen a szobáig hatolt, mint amikor elégette a kakaspörköltet. Füstben állt az egész lakás, az utcáról láttam. „Csak szundítottam”. Apám kába, vizenyős tekintete, egymásba csukló félszavak, a fogszívás sziszegő hangja. A fazék szétégett, a kakasból négy széndarab maradt. Apám elaludt a sufni kövén, a fürdőkádban, a kukoricatárolóban, az árokparton, a metrón. Szerettem volna később felnőni.” (Milyen életünk lehetett volna, részlet)

A mobiltok és a sárgarépa
Vírus után a világ – Noran Libro, 2020
„Az épületben vakon is megtalálom a kedvenc árusaimat, a pogányi nénik húsboltját, a savanyú káposztást a sor szélén, a zöldségeseket a lángosozó mellett (máshol veszem a paprikát és máshol a leveszöldséget), a salátaárust és a férfit, aki mángoldot is árul. A fejemben aktív a csarnok térképe, arról viszont fogalmam sincs, hogy kicsoda Ötvös Lászlóné és Balogh Sándorné – mintha a vásárcsarnok árusai kizárólag Lászlónék, Sándornék vagy Józsefnék lennének. Nem mintha segítene, ha látnám a listán a leánykori nevüket, mert azokat sem tudom. Mutattak fényképet az unokájukról, tudom, hová utaznak nyaralni, hogy melyik a kedvenc horgásztavuk – csak a nevüket nem tudom.” (részlet)

szívritmus
Szép versek 2019 – Magvető Kiadó, 2019
„a zenelejátszón a peer gynt nyitánya
lelassítva széteffektezve
fémes klimpírozás
bársonyszintetizátor
tundrabasszus
zongoraindusztriál
a mi számunk
18 perc
16 kilométer”
(részlet)

Már csak egy embert kell kivárni, és gazdagok leszünk
Körkép 2018 – Magvető Kiadó, 2018
„Mindenki a szobabútorra hajt, az a legdrágább, huszonötezer forint, és akkor kész, be van rendezve a lakás. Mert mindenki ezt akarja, porszívót, hűtőszekrényt, mosógépet, kerékpárt, szobabútort, szépen berendezett lakást. Ez az élet értelme. Felnézek a játéktábláról, ugyanolyan szobabútor néz velem szembe, mint a kartonpapíron. A mi lakásunkban a másik fajta szobabútor van, a házmesternél a harmadik. A panelházakban a konyhabútorok egyformák. Mindenki ezekben a panelházakban lakik, ez a lépcsőház a világ. A földszinten az órás, a negyediken az egyetemi tanár, az ötödiken az Újpesti Dózsa edzője. Mi fradisták vagyunk, ez Ferencváros, a kilencedik kerület. A Dózsa edzője kénytelen meghúzni magát, nem tehet róla, hogy itt kapott lakást.” (részlet)

A földszinten az órás, a negyediken az egyetemi tanár, az ötödiken az Újpesti Dózsa edzője. Mi fradisták vagyunk, ez Ferencváros, a kilencedik kerület. A Dózsa edzője kénytelen meghúzni magát, nem tehet róla, hogy itt kapott lakást.

Már csak egy embert kell kivárni, és gazdagok leszünk

A földszinten az órás, a negyediken az egyetemi tanár, az ötödiken az Újpesti Dózsa edzője. Mi fradisták vagyunk, ez Ferencváros, a kilencedik kerület. A Dózsa edzője kénytelen meghúzni magát, nem tehet róla, hogy itt kapott lakást.


– Már csak egy embert kell kivárni, és gazdagok leszünk

Ciao, Xiaomi!
Budapest Off – Tilos az Á Könyvek, 2018
„Én nagyon bírom ezt a helyet. Mondjuk nem a Barátok közt miatt, az már a könyökömön jön ki. Egyszer sem láttam itt a Berényi Miklóst, és a Rózsa Bisztrót sem fogja megtalálni senki. Dohánybolt van, bioétterem van meg a templom. Francokat se érdekli a Barátok közt. Különben is, az egészet Budaörsön forgatják, itt legfeljebb felállítják havonta egyszer a kamerát vágóképezni. Ha szerencséjük van, pont arra jön a 99-es busz.” (novellarészlet)

Aztán hirtelen hiányozni kezdenek
Alibi 6 hónapra. Pillanat – Hamu és Gyémánt Kft., 2016
„A telefonom berregni kezd, összerezzenek. Éjfélt jelez. Az út szélén sűrűsödnek a bokrok. Valahol itt kell keresnem a tó felé vezető ösvényt, lassítok. Nem az én bicikliláncom nyikorog. A kutyák elhallgatnak a távolban. Nem látom a szántóföldet, pedig itt van mellettem, az út szélén. Az erdősáv, az éjszaka. Visszaváltok egy fokozattal, a lánc hangosan kattogva ugrik át az egyik fogaskerékről a másikra.” (tárcarészlet)

Sosem volt még ennyi csokoládéja a magyarnak
A másik forradalom. Alternatív ötvenhat – Cser Kiadó/Hévíz, 2016
„Közben Schmitt Pál nagyon örül annak, hogy ősztől minden általános iskolás diáknak kötelező lesz heti öt testnevelésórán részt vennie. Hass, alkoss, gyarapíts, mondja a tartalékos párbajtőrvívó, a közönség lelkesen tapsol. Aztán a fejébe húzza a maszkot, és a kezébe fogja a csőbútornak támasztott tőrt. Betolnak a színpadra egy szalmabábut. És akkor most leszúrom az amerikait, mondja Schmitt Pál, majd felveszi az alapállást. A fejmikrofon recseg a vívómaszk alatt.” (novellarészlet)

F, mint férfi
10 igaz történet – Libri Kiadó / Amnesty International Magyarország, 2015
„Huszonöt éves koromig bírtam. Aztán egy farsangi mulatságon pompomlánynak öltöztem, és tudtam, ez sosem fog elmúlni. Odahaza néha szoknyát húztam, a munkahelyemen soha. Hosszú évtizedek teltek el így. Egy tengeralattjárón dolgoztam, én voltam a kapitány. Három hónapot töltöttem a víz alatt egy szűk vascsőben, mire újra láthattam a napot és a családomat. Nehéz volt megszokni. A tengeralattjárón soha nem volt elég az oxigén. Néhány négyzetméter jutott mindenkinek, a fekhelyünket csak úgy neveztük, koporsó. Egyszer valaki szívrohamot kapott. A testét kénytelenek voltunk a mélyhűtőbe tenni, a fagyasztott marhahús és a zöldségek mellé. Sárgarépa vagyok, kiáltotta egy másik, majd fejest ugrott a tengerészképző harmadik emeleti erkélyéről.” (novellarészlet)

A tengeralattjárón soha nem volt elég az oxigén. Néhány négyzetméter jutott mindenkinek, a fekhelyünket csak úgy neveztük, koporsó. Egyszer valaki szívrohamot kapott. A testét kénytelenek voltunk a mélyhűtőbe tenni, a fagyasztott marhahús és a zöldségek mellé. Sárgarépa vagyok, kiáltotta egy másik, majd fejest ugrott a tengerészképző harmadik emeleti erkélyéről.

F, mint férfi

Inkognitó, részlet
Suit Up. Írók öltönyben – JAK + Prae.hu, 2015
„Egy nő áll a mólón. A messzeségbe néz, egyik kezét szemellenzőként tartja maga elé, a másik a csípőjén pihen. A háttérben sirályok, vitorlás. Mosolyog, ahogy a szél összekócolja haját, ahogy belekap a szoknyájába. Fél lábával a korlátra támaszkodik, combjain megfeszülnek az izmok.” Sandale 24.99 DM, Jacke 34.99 DM, Leinentasche 19.99 DM. Egy nő áll a mólón, a Quelle-katalógus harminchetedik oldalán. (részlet)

Ha valaki kisebbségi helyzetben van, az jó esélyt ad arra, hogy mások kirekesztettségére is érzékeny legyen
Izsó Zita – Bach Máté: A pesti nő. Interjúkötet – Athenaeum, 2017
„Sok minden kell ahhoz, hogy valaki jó író legyen. Az illető legyen nagyon jó megfigyelő. Még fontosabb, hogy tudjon szelektálni. Legyen önreflexív, hogy ki tudja dobni azokat a dolgokat, amelyek öncélúak. Távol áll tőlem az öncélúság a művészetben, s ezt csak akkor lehet kizárni, ha az ember képes elengedni a kevésbé jó ötleteit. Azt hiszem, elég racionálisan, munkaként tekintek az írásra. Persze, az írás sokszor egészen euforikus folyamat, de a szerkesztés során megszűnik ez az érzelmi viszony, ezért mostanában könnyebben ki tudom szűrni, ha valami csak „szerelemből” került bele az írásaimba.” (részlet)