BELÁTHATATLAN TÁJ

Beláthatatlan táj, Magvető kiadó, Budapest, 2020


Cs. O.: Véget vetni, de minek?
Népszava, 2020. december 19.
„A Beláthatatlan táj egyfelől izgalmas krimi, melyben a kómatengelyre felfutó három másik szereplőszál finoman megkomponált, DNS-szálszerű összeéréseiből tisztul a kép, s derül ki, miként van köze mindenkinek a balesethez, no és egymáshoz.”

Márton Rozália: Beláthatatlan táj
Ekultúra, 2020. december 11.
„Ebben a négyszólamú regényben nem az elbeszélő a mindentudó, hanem az olvasó, az ebből adódó drámai feszültség teszi izgalmassá a művet. De mi is csak annyit tudhatunk a történetből, amennyi egy-egy monológból kiderül, így gyakran érnek meglepetések.”

Gondos Mária Magdolna: Beláthatatlan táj
Magyar Narancs, 2020. december 2.
„A könyv szocioregényként indul, de műfajt vált, és mintha a 19. századi orosz nagyregények kérdései bukkannának föl 21. századi, individualista magyar közegben. Mindez átgondolt dramaturgiával, újító, gazdag prózapoétikai eszköztárral, jó érzékkel megválasztott motívumokkal.”

Domján Edit: Beszorulsz saját tájaidra
Dunszt, 2020. november 30.
„Hogy akadozik a társadalmi kommunikáció, az a regényszerkezet szintjén úgy mutatkozik meg, hogy a narrátorok még azokhoz az információkhoz sem jutnak hozzá, melyekhez az olvasók. Az én-elbeszélők a közös történetüknek csak részleteit ismerhetik meg, így döntéseik aligha lesznek megalapozottak.”

Berta Péter: Beláthatatlan táj
Zama Blog, 2020. november 27.
„Végül, a nehézkes kezdet ellenére egy különleges könyvet kaptam. Nagyon egyedi hangot képvisel Kiss Tibor Noé. Rutinos olvasónak tartom magam, nehéz meglepetést okozni. Most viszont sikerült. Olvassuk lassan, csendben. Időnként letéve, bizonyos idő után visszatérve. Egy-egy fejezetet többször is megismételve. Ahogy egy finom étel esetén minden falatot megízlelünk, úgy a Beláthatatlan táj esetén a soroknak kell átadnunk magunkat.”

Bak Róbert: Amikor egy baleset összefon emberi életeket
Szeged.hu, 2020. november 21.
„KTN könyvében négy ember élete fonódik össze a baleset a következtében, és bár az egyes szereplők lehet, hogy máshonnan jöttek, más háttérrel rendelkeznek vagy más fontos számukra az életben, de mindannyian egyformán küzdenek a magánnyal és kommunikációképtelenséggel, még ha más-más okból is.”

Kertész Judit: Beláthatatlan táj
Corn and Soda, 2020. november 19.
„A mindvégig izgalmas, titokzatos regény – mindenki nyomoz a másik után, az apa a baleset körülményeit és lányát szeretné jobban megismerni, Zsófi, öccse viselt dolgait kutatja, a fiú, nővére kapcsolatait szeretné felderíteni – kőkemény társadalomkritika.”

Károlyi Csaba: „Az égen néhány csillag”
Élet és Irodalom, 2020. november 13.
„Az Aludnod kellene szociológiai, antropológiai, teológiai értelemben is elhagyatott világa, a szereplők szegénysége, kiszolgáltatottsága itt még általánosabb dimenzióba kerül (miként például Krasznahorkainál). Nem a társadalmi nyomornak, inkább egy létállapotnak, világállapotnak a leírása a cél. A Beláthatatlan táj fő ambíciója az emberi kiszolgáltatottság megmutatása.”

Szendi Nóra: Hegyláncok és kenyérmorzsák
168 Óra, 2020. november 11.
„A cím nem(csak) az autópálya menti kietlen vidékre utal, hanem egy tanári asztalra a maga bonyolult mintázatával, csomópontjaival, repedéseivel és az évek rárakódásaival: mikro és makro vetül egymásra, »hegyláncok« és »kenyérmorzsa« válnak szomszédokká az emberi élet összetettségének és törékenységének metaforájában.”

Tamás Gábor: Beláthatatlan táj
Gabó olvas, 2020. november 3.
„A történet a kilátástalanság ellenére, amely végig súlyosan érezhető, mégis felvillant egy reménysugarat. Kiss Tibor Noé írói stílusát kevés eszközzel, hatásvadászat nélkülinek, tényszerűnek érzem. Ettől lesz igaz és őszinte, sallangmentesen egyszerű.”