2011

Pirosközeli pink
2011. augusztus 21.
Ez a vatta már olyan, mintha véres lenne. Hamar megszárad, összezsugorodik a nedvességtől. Véres vatták kettő, micsoda pornófilmcím lenne. Vagy véres pamacsok, Kafka után, a fegyencgyarmaton. A tökéletes kivégzőgép, amiben a borona tűhegyei az elítélt bőrébe írják az általa megszegett parancsot. Az áldozat vattaágyon fekszik, szájában szőrlabda. Be is dobom a szemétkosárba a vattát, jöhet a következő, folytassuk. Mielőtt focizni megyek, általában lemosom a lábujjaimról a körömlakkot. (részlet)

Krizantémok
2011. augusztus 20.
A telefonban összevesztem apámmal. Szerinte a krizantém az krizantén, szerintem pedig krizantém. Mondanám neki, hogy nézze meg az interneten, de neki csak egy Videoton tévéje van, négy csatornával. Meg az emlékei a nyolcvanas évekből, amikor még minden szép és jó volt. Vagy írjam meg azt, hogy délelőtt lementem a pincébe a biciklipumpáért, de nem találtam, és amikor visszamentem érte a lakásba, akkor rájöttem, hogy hol felejtettem el megnézni a pincében, és amikor visszamentem a pincébe, hogy megnézzem ott, ahol korábban elfelejtettem, akkor vissza kellett mennem a lakásba, mert az asztalon hagytam a pincekulcsot? Két és fél emelet szorozva néggyel, az tíz. Végül gyalog mentem krizantémot szedni a kerek erdőbe. Láttam egy harkályt és egy búbos bankát. (részlet)

Zombi vagyok
2011. augusztus 19.
A reggeli kávé mellé a város panorámája. Havihegy felől kék az ég. A Tenkes felől zöld az erdő. A kabócák és a tücskök alszanak, a gerléket már tegnap sem láttam. Délelőtt zenét hallgatok a netnapló miatt. Órákig tart, mire elkészül a szöveg. Még háromszor annyi zenét linkeltem volna, vagy üzentem volna másoknak is a Literapostával. Majd legközelebb. Iszonyú a hőség. Egy hónap után újra bekapcsolom a ventilátort, de rögtön fázni kezdek tőle. Izzadok, didergek. Nincs időm rendes ebédre. Marad a csípős bivalykolbász, rozskenyérrel, paprikával és a maradék Anikósajttal. Találok az üveg alján két szem olivát, beosztom. A bivalykolbász marha jó. (részlet)

Play
2011. augusztus 18.
Zenei szempontból a tévé is totális csőd. Az MTV-t átugorhatjuk, és most a VH1-on sincs éppen Freddie Mercury toplista. A Simpson-család zseniális, a délutáni részben a katolikusok és a protestánsok harcolnak Bartért. Marge álmában megjelenik a katolikus mennyország, mindenki Flatleyre táncol. Rémálom. De micsoda bőrnadrág! Az egészet a Discovery Channel műsorreklámja menti meg. Kígyók kígyóznak, támadnak, harapnak, mérget lövellnek. A háttérzene Alice Cooper, haha, ugye tudják, melyik számról van szó. Elárulom: Poison. Your blood like ice, zseniális, százszor jobb, mint az MTV. (részlet)

Két és fél emelet szorozva néggyel, az tíz. Végül gyalog mentem krizantémot szedni a kerek erdőbe. Láttam egy harkályt és egy búbos bankát.

Krizantémok

A gerlék eltűnnek
2011. augusztus 17.
A neved világoskék betűkkel. Ha írsz, alul mozogni kezd egy ceruza. Vagy narancssárgán villog a tálca. Ha becsukom a szemem, ez a villogás még sokáig ott marad előttem. A szoba közepén nagyobbat kell lépnem, a parketta nyikorog. Az alattam lakókat zavarja a nyikorgás. A szemközti házban lakók balett-táncosnak hisznek. Karácsonyra kaptam egy búgócsigát. Néha elindítom, és nézem, ahogy a bohócokból álló zenekar tagjai eszeveszett pörgésbe kezdenek. Eltévesztem a kijáratot a körforgalomban. Körbemegyek, és csak másodjára fordulok ki a helyes irányba. Csak felfelé, tovább. Végig a kanyargós utcán, balra a város panorámája, a város fényei. Jobbra fenyőfák suttognak. Csokipapír a kesztyűtartóban, nem én szeretem a Balaton szeletet. A pollen égeti a szememet, könnyezem. Felkanyarodok az üres telekre, kikerülöm a betonkeverőt. Szakadék alattam, csillagos ég fölöttem. Itt hallgattuk először együtt a kocsiban a My Bloody Valentine-t. (részlet)

Foci, futball, calcio
2011. augusztus 16.
Persze, még én is láttam jó magyar focit. A Verebes-féle Rába ETO-ról halvány emlékeim vannak, csak a Dinamo Minszk elleni 3:6 ne lett volna. Verebes tényleg mágus volt, akkoriban még nem fotelből nézte a meccset, mint a Vasasnál, és nem is nevezte volna Európa-klasszisnak Klausz Lászlót. Vagy ott volt a Békéscsaba aranycsapata, Szarvassal, Kulcsárral, Árgyelánnal. A Fradi elleni 5:2-t Ózdon láttam, a kocsmában egy eszét vesztett tata kaffogott mögöttem. A Tyeksztyilscsik Kamisin elleni meccset rádión hallgattuk, apám fusiban fát vágott a Szilágyi Erzsébet fasoron. A motoros fűrész elnyomta a Sokol sistergését, de nem is baj, 6:1 lett a vége az oroszoknak. (részlet)

Neonok
2011. augusztus 15.
Egy csapatba kerülök a kopasszal meg Ferivel. Három cigány a három magyar ellen, ez jó, röhög a túloldalon Ati. Rögtön letalpalom. Hagyjad már, ez kell is neki, mondja a kopasz, miközben szabadkozom. Nem volt direkt, csak elkéstem. Az ellenfél legjobbja a kalácsképű cigánygyerek, Don Corleone. Kicsit szégyenkezve mutatkozik be, tényleg elég hülye név. De még nincs vége, a harmadikat, Rámbónak hívják, nyolcéves. Aki hiányzik: Lakatos Alendölon. Don Corleone pengésen flikk-flakkol, kár, hogy minden passzát le lehet olvasni, 4:0, 5:0. A hatodikat dropból lövöm, az üres kapuba. Két hete a Balatonon ugyanez nem sikerült, majdnem kirúgtam a labdát a parkolóba, aztán inkább elköszöntem. Égő volt. A hetedik Ferié. Lehasal a betonra, a gólvonalról fejel. Belőle sem lesz futballista, pedig a PMFC-ben játszik. Én meg a PVSK-ban bokszolok, dörmögi Don Corleone. (részlet)

A rendőrök becsukják a dühöngő ajtaját, majd besétálnak a pályára. A labda a sarokba gurul, megpihen. Maga kimehet, mutat rám az egyik rendőr, akkor még nem volt itt. De én inkább maradok, Don Corleone már a haverom.

Neonok

Netnaplók a Literán -- a Jelenkor naplója (2011)

Küldje el újra, júniusban hoznánk
2011. május 14.
Elő kellene keresni valahonnan valaki szövegét, most még a neve sem jut eszembe. Senki sem találja a levelek között, a kukában sincs. A kézirat meg itt a táskámban, szerkesztői javításokkal. Ráadásul szombaton kiesett az MTK az NB I-ből. Kellene írni erről valamit. Statisztikákat előbányászni, emlékeket a múltból. Aztán visszavezetni néhány szerzői korrektúrát, csak néhány javítás az egész. És azt a történetet is hetek óta meg akarom írni a koldusról, akinek végül nem adtam oda az ötvenest. Zöldre váltott a lámpa, indulni kellett. Pedig még futott is a kocsi után, látta, hogy a táskában kotorászok. Szegény. Hogy állunk a Hírstarton? Sehogy. „Hetente robbant óriásbombákat a magyar kormány”, „Gyógyszereken él a TV2 egykori híradósa”, „Szopómozgás, IV. Béla: érettségi az FN-en”, ma ezek mennek, de azért se linkelek. (részlet)

Költözés
2011. május 10.
Mindenki hazament. Egyedül maradtam az épületben. Három szint, húsz, harminc helyiség. Felveszem a cipőmet, sétálni indulok. A folyosón félhomály, süppedős szőnyegek, márványzat, aranyozás, intarzia. Bekukucskálok egy-egy ajtón. Az egyik irodában emberméretű széf, a másikban papírrepülő az asztalon. A ház teljesen elhagyott. Néhány hete rajtunk kívül mindenkit kiköltöztettek az épületből. Éppen akkor, amikor eldöntöttem, hogy hetente kétszer bejárok a szerkesztőségbe. Szellemként kísértek, láncot húzok magam után, az elvarázsolt kastély kulcscsomóját. Papírgalacsinba csomagoljuk, mielőtt ledobnánk egymásnak az ablakból, hogy ne üssön akkorát. A főbejáraton lakat, csak a hátsó ajtót használhatjuk, két kulcskészletet kaptunk hozzá. Több kulcs egyáltalán nincs. (részlet)