2020

A férjem szerint ez az élet rendje
Élet és Irodalom, 2020. június 26.
Néha arra gondolok, hogy egyszer örökre elnyelhetné a bányató, azután napokig szégyellem magam emiatt. Ha lüktet a tenyere nyoma, még akkor is szégyellem magam. A férjem kifújja a cigarettafüstöt a kocsi ablakán, a lányom harmadszor is átöltözik, pedig még csak nyolcéves. Hallom, ahogy mögém lopakodik, majd átkarolja a combomat, és nevetni kezd, hangosan nevet. Felveszem az ölembe, hogy kinézhessünk az ablakon, együtt nézzük a férjemet, az apját. (részlet)

Talán csak pletyka
Élet és Irodalom, 2020. május 29.
A kocsmáros szerint a varjúnak minimum öt óra kell, mire megfő, de az emberhúsra még annál is tovább kell várni. Közben rám kacsintott, hogy nyugodjak meg, ilyesmi csak ritkán fordult elő errefelé, talán csak pletyka. Öregek, idegenek, nincs senkijük, nem is hiányoznak senkinek. Az egyiket állítólag a saját lábasában főzték meg, de ő nem hisz el mindent, az emberek errefelé szeretnek túlozni. (részlet)

A kurszki tó, amelyben fuldoklottam
Élet és Irodalom, 2020. április 30.
Nem mozdulok, nem akarok zajt csapni, csak kuporgok a fürdőkádban, és próbálok a repülésre gondolni, a felhőkre, a fagylaltos kioszkokra, a hatalmas metróállomásokra, de mindig a tómeder jut eszembe, a furcsa, villódzó fények, és hogy a szám telemegy vízzel. Halkan zokogok, befelé, megtanultam ezt is, anyám tanította meg, mert anyám azt mondta, szükségem lesz erre, ha már nem hallgatok rá. (részlet)

Boldogság 1188
Élet és Irodalom, 2020. április 3.
Anyám egy társkereső hirdetésen keresztül ismerte meg Gyuri bácsit, nemrég találtam meg a levelezésüket az egyik fiókban. Boldogság 1188, ez volt anyám jeligéje, pont olyan, mint ő, lényegre törő és határozott. Boldog akart lenni, az 1188 pedig az irányítószáma volt. Néztem a füzetlapot, anyám tollal írt betűit, a betűk alatt a segédegyenest, a kiradírozott ceruzavonalat. Gyuri bácsi borzalmas alak volt, de halottakról vagy jót, vagy semmit. (részlet)

Nem tudom megszeretni ezt a gyereket
Élet és Irodalom, 2020. március 6.
A méhek úgy zúgnak, hogy a saját gondolataimat sem hallom, bár itt nincsenek is gondolataim, csak ringatózom a hintaszékben, csak pihenek, elengedem magam. Jobb, mint egy jógaóra. Itt nincs szükség gondolatokra. A méhek úgy zúgnak, mint egy centrifuga, ugyanazon a frekvencián, csak hangosabban, mégsem zavarnak. Pepi kutya a hintaszék alatt fekszik, a macska a lapát mögött, az árnyékból leskelődik. Hegyezi a fülét, a farka kimerevedik, legszívesebben megfojtaná a selyemtyúkokat. (részlet)

Vége a mesefilmnek, a gyerek szipog, hallom a lányomat is, negédes hangon beszél hozzá, de engem nem téveszt meg, ismerem ezeket az elharapott szóvégeket. Töltök magamnak egy pohár zöld veltelinit, ez nem az én dolgom.

Nem tudom megszeretni ezt a gyereket

Egy pisszenés sem
Élet és Irodalom, 2020. február 7.
Az esküvőnk szép volt, de kicsit szomorú, mert nem volt ott senki, csak a szüleink.  A férjem nem akarta, hogy sok pénzt költsünk erre. Rongyrázás, mindig ezt mondja, amikor valamire sajnálja a pénzt. Ami nekem tetszik, az mindig rongyrázás, de ami neki, arra szükségünk van. Ami nekem tetszik, azt titokban veszem meg, egy rúzst vagy egy könyvet. Néha csak pár szem konyakmeggyet. A tojáslikőr lecsöppen az asztalterítőre. Letörlöm a műanyagot. Ha megszületik a kicsi, talán akkor változik valami. (részlet)

Én nem kuncogtam
Élet és Irodalom, 2020. január 10.
Én nem kuncogtam, mégis úgy éreztem magam, mintha én is kuncogtam volna, bűnösnek éreztem magam Domjánné kuncogása miatt is, pedig rám nem nézett úgy senki, mint a véres rongyra, legalábbis úgy emlékszem, hogy nem. Már a városban járunk, és a férjem még mindig nem szólalt meg, ami nem jelent jót. Ilyenkor úgy érzem, hogy még az is jobb lenne, ha gúnyolna amiatt, hogy összekeverem a bal kezemet a jobb kezemmel, hogy nem tudom rendesen beállítani az autórádiót, mert mindig serceg. A férjem nem szólal meg, csak néz maga elé, és a szája szélét rágja. (részlet)