ALUDNOD KELLENE

Stumme Wiesen, Nischen Verlag, Bécs, 2017 (fordította Zádor Éva)
Už máš spát, Protimluv, Ostrava, 2016 (fordította Jiří Zeman)
Aludnod kellene, Magvető Kiadó, Budapest, 2014 (szerkesztette Szegő János)


REGÉNYRÉSZLETEK

2014

Aludnod kellene
Látó, 2014/3.
A padból hiányzott az egyik keresztléc, a fémvázból kiálltak a tartócsavarok. Félt, hogy egyszer a hátába fúródik a rozsdás csavarfej. Meg sem mozdult, úgy ült az intézet falának támasztott padon. A csillagokat bámulta, amikor neszezést hallott a kiserdő felől. Egyre közeledő lépéseket. Aztán a lány előbukkant a sötétből, fehér ruhában, csillogó fekete hajjal. Szandra volt az. A lány csak akkor vette észre, amikor már majdnem odaért hozzá. Megállt, de nem ijedt meg. Úgy jársz itt, mint egy szellem. Aludnod kellene. Szebeni Miska suttogott. Nem először látta éjszakánként az intézet udvarán a lányt. Egymás mellett ültek. Szebeni Miska Szandra combját nézte. A lány hamvas, puha bőrét, vékony csuklóját, a horzsolásokat a térdén. Szandra felhúzta a lábát a padra, a kezeit a lábszára előtt összekulcsolva guggolt. A lábujjairól lekopott a piros körömlakk, a körmei alatt megfeketedett a piszok. Előre, hátra, dülöngélt, némán, lassan. És közben úgy mosolygott, mint aki előtt senkinek sem lehetnek titkai. A teste törékeny volt, de a sze­méből erő sugárzott. (V. fejezet, részlet)

Aludnod kellene
Látó, 2014/3.
A nap felkelt, majd lement. Felhevítette a hangárok bordázott oldalfalait, az alumínium úgy hullámzott a melegben, mint egy tangóharmonika. Ha rákezdett a szél, a sorompó nyikorgott. Autók haladtak el az úton, a kereszteződés utáni kanyarban lassítottak. Az őrbódé előtt néha megjelent valaki. Bakó Feri, Tukora Bandi vagy a féllábú. Hol az egyik, hol a másik. Mozdulatlan képkockák. Bokrok a bekötőút mentén. A víztorony feszítőkábelei. Betonpad a mázsáló épülete mögött. Kérődző szürke marhák a karámban. Szederjes hullafoltok a tetemeken. A fák ágain varjak. Tatár Pista ott volt, amikor Pongrácz Béla kivágatta a jegenyefákat. A bekötőúton rönkszállító kamionok álltak. A munkások a szántóföldre döntötték a jegenyéket, a vastagabb ágakat ott fűrészelték le a fák törzséről. Éjszaka neki kellett vigyáznia a fatönkökre. Szürkületkor bekapcsolta az aggregátort. A gép zúgni kezdett, a fények felgyúltak a bekötőúton. (IV. fejezet, részlet)

A nap lassan tűnik el az égről. Felizzik a fák fölött, megnyújtja az árnyékokat, hosszúkás csíkok jelennek meg a betonon, a réten. Aztán lebukik a horizonton, nem látszik belőle semmi, de még mindig nincs sötét, csak egyre sűrűbb félhomály.

Látó, 2014/3.

A nap lassan tűnik el az égről. Felizzik a fák fölött, megnyújtja az árnyékokat, hosszúkás csíkok jelennek meg a betonon, a réten. Aztán lebukik a horizonton, nem látszik belőle semmi, de még mindig nincs sötét, csak egyre sűrűbb félhomály.


Látó, 2014/3.

2013

Varjak
Jelenkor, 2013/4.
A nővérkéről először azt hitte, hogy birka. Még a bégetését is hallotta, csillagokat látott. Csak később vette észre, hogy a nővérkének nem bundája van, hanem fehér textilköpenye. Harangozó Pali látása lassan tért vissza, de  mindjárt be is hunyta a szemét. Nem akarta nézni a vasszekrényt, a koszos függönyt, a korhadó ablakkeretet. Ez bizony egy kórházi szoba, állapította meg, miután észrevette a gyógyszeres dobozokat az éjjeliszekrényen. Nem tudta elolvasni a feliratokat, az ötödik betűnél elfelejtette az elsőt. A hatodiknál bejött egy birka, két dinnye ringott rajta, Harangozó Pali ettől felvidult. Fel szeretett volna ülni a tiszteletére, de mozdulni sem bírt. Hogy is mozdult volna, amikor a bal karja be volt gipszelve. Szerencse, hogy egy kézzel is tudok cigarettát sodorni, gondolta, de hamar csalódnia kellett. A jobb karja is vállig gipszben. A nővérke közben megigazította rajta a  takarót, elegyengette a gyűrődéseket. Harangozó Pali szerette volna, ha közben egy kicsit mélyebbre hajol. Tündérke, felírhatná a nevét egy filctollal a gipszemre, kezdte, de a nővér csak nevetett. (VII. fejezet, részletek, részlet)

2012

Varjak
Látó, 2012/7.
Tukora Bandi a fotelból nézte az adást, távirányítóval a kezében. Híradó, magazinműsor, sorozat, egymás után. Juliska és Ferkó korábban ment át a másik szobába, de Ferkó elalvás előtt olvasott még egy keveset, Tukora Bandi a kályha melletti résen keresztül látta, amikor a szoba teljesen elsötétült. Szandra Tukora Bandi ágyában aludt el, magára húzta a pokrócot, és a fal felé fordult. Tukora Bandi lehalkította a tévét, majd Szandra meztelen vállára tévedt a tekintete. A lány éppen úgy feküdt az ágyon, ahogy Marika, még a szuszogása is ugyanolyan volt. Tukora Bandi leült mellé, az ágy szélére. A rugók megnyikordultak, Szandra összerezzent. Tukora Bandi tovább nézte a tévét. Valaki a magasba emelte mindkét kezét, mintha pisztolyt szegeztek volna rá, amikor Tukora Bandi öntudatlanul simogatni kezdte Szandra vállát. A filmben szereplő férfi összekulcsolt kézzel imádkozni kezdett, de ez sem segített, patyolatfehér ingén két vörös vérfolt jelent meg, azután összecsuklott. Tukora Bandi a takaró alá nyúlt, és közelített a lány derekához. Miért jársz el olyan gyakran éjszakánként, miért nem jó neked itt, velem, suttogta maga elé. Aztán ijedtében végigkarmolta a lány hátát, amikor észrevette, hogy az nyitott szemmel fekszik mellette. (VI. fejezet, rövidített verzió, részlet)

A villanyt leoltották, csak a képernyő villódzott a szobában. Tukora Bandi meggyújtott egy cigarettát, a gyufa lángja egyre mélyebb barázdákat villantott fel az arcán. A kakukkos órából már rég kiszerelte a kakukkot, de az anélkül is hangosan járt, fel kellett miatta hangosítani a tévét. A gyerekek szappanillatúak voltak, a bőrük puha és bársonyos.


Látó, 2012/1.

Videó: Gróf Balázs

Varjak
Jelenkor, 2012/4.
Az etetőbe vércseppek csöpögtek, apró, piros pöttyöcskék, amiket a lecsorgó vizelet sem színezett át aranyszínűre. Pedig volt rajta ruha is, a vizelet a combján csorgott végig, egészen a lábfejéig. Meztelen lábujjairól már lekopott a piros körömlakk, sarkának láthatatlan repedéseibe pamutszálak kapaszkodtak. A szoknya feszült a fenekén, a hátsó zsebeket csillogó gyöngyszemek díszítették. Görcsbe rándultak az ujjai, a jegygyűrűje körül felduzzadt a bőr. Vágtató lovak, lobogó sörénnyel, a háttérben jegenyefák és a naplemente, ez volt a pulóverén. Az arcát éppen Rácz Béla felé fordította, amikor az nekitámaszkodott az istálló ajtajának. A nő arcán különös grimasz ült, s ezt a hatást csak fokozta, hogy a nyelve kilógott a szájából. A lábujjait kinyújtotta, mint egy balerina, de az etetőtál így is túl messze volt tőle. A nyaka körül szürkés-vöröses csík, a vér már megalvadt, a gerendára kötözött drót megfeszült. A szél felerősödött, és himbálni kezdte a testet. Margit nyikorogva fordított hátat Rácz Bélának. (I-III. fejezet, rövidített verzió, részlet)

A falakat átjárta a nedvesség, a vakolatdarabok tenyérnyi foltokban hullottak a földre, és lassan elporladtak, végül a huzat hordta ki őket az épületből. Az istállót átjárta a metsző szél, ami szüntelenül ott fütyült az ólak, az oszlopok és a tetőszerkezet gerendái között. Hiába fújta ki a trágyaszagot a telepre, a csípős bűz ugyanúgy az istálló része maradt, mint a tetőcserepek vagy a betonra csavarozott etetőtálak.


Jelenkor, 2012/4.

A falakat átjárta a nedvesség, a vakolatdarabok tenyérnyi foltokban hullottak a földre, és lassan elporladtak, végül a huzat hordta ki őket az épületből. Az istállót átjárta a metsző szél, ami szüntelenül ott fütyült az ólak, az oszlopok és a tetőszerkezet gerendái között. Hiába fújta ki a trágyaszagot a telepre, a csípős bűz ugyanúgy az istálló része maradt, mint a tetőcserepek vagy a betonra csavarozott etetőtálak.


Jelenkor, 2012/4.

REGÉNYFORDÍTÁSOK

CSEH
Už máš spát
Fordította Jiří Zeman
Protimluv, Ostrava, 2016

NÉMET (AUSZTRIA)
Stumme Wiesen
Fordította Zádor Éva
Nischen Verlag, Bécs, 2017


REGÉNYRÉSZLETEK IDEGEN NYELVEN

CSEH
Už máš spát / Aludnod kellene (IV. és VII. fejezet)
Fordította Jiří Zeman
Protimluv, 2014/3/4.

NÉMET (AUSZTRIA)
Stumme Wiesen / Aludnod kellene (VI. fejezet)
Fordította Zádor Éva
Die Horen, 2016/4

SZLOVÉN
Morala bi spati / Aludnod kellene (IV. fejezet)
Fordította Gaál Gabriella
Apokalipsa 225–226, 2018. november/december

ÉSZT
Ainult see kolgas / Aludnod kellene (I. fejezet)
Fordította Berit Puidet
Värske Rõhk, 2016/december

HORVÁT
Trebala bi spavati / Aludnod kellene (VI. fejezet)
Fordította Pataki Angéla
Artikulacije, 2018/10.