Vendégszerzők a Beláthatatlan tájban

Vendégszerzők a Beláthatatlan tájban

VS.hu, 2015. január 4.

Egy nyereményjáték azok kedvéért, akik szeretnek szövegekben nyomozni. Írók mondatait keressük a Beláthatatlan tájban. (Talán ők is megtalálják saját magukat.)


Nemrég olvastam valahol néhány gondolatot a Beláthatatlan tájról, és volt ezek között egy megjegyzés néhány motívumra a könyvből, amelyek felkeltették a kritikus érdeklődését. Az egyik utalás egy olyan mondatra vonatkozott, amelyet Bodor Ádámtól „kölcsönöztem” – a regénybe ugyanis további rejtvényként beszőttem egy-egy mondatot hozzám közel álló írók, barátok műveiből. Sem a mondatokat, sem a szerzőket nem jelöltem meg. Nem hiszem, hogy bárki megtalálja ezeket, mert ez még az általam idézett szerzők közül sem sikerült mindenkinek. (Mondjuk nem is mindenki tud róla.)

Azoknak a nevét azért felsorolom, akiktől „elloptam” egy-egy sort, mondatot: Bartók Imre, Bodor Ádám, Gazdag József, Havasréti József, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Szvoren Edina, Tar Sándor, Totth Benedek. Az idézetek megtalálására pedig pályázatot hirdetek: aki a legtöbbet megtalálja a könyvben február 19-ig, annak felajánlok egy jelképes ajándékot (például egy nyomtatott, falra akasztható fotót + dedikációt, ha még nincs). Szerintem már egy találattal is lehet győzni. Legrosszabb esetben pedig az az író győz, aki leghamarabb megtalálja magát!

Megjelent még a könyvben egy költő figurája is, akivel arra a költőre szerettem volna megemlékezni, aki kamaszkoromban elolvasta és véleményezte a meglehetősen zavaros verseimet. Természetesen tőle is szerepel jelöletlen idézet, de az ő személyét egyelőre nem fedem fel – majd legközelebb!

PS: ha nagyon nem haladunk, nemsokára megadom az oldalszámokat 🙂


Antik hősnő, orosz nagyregények

Antik hősnő, orosz nagyregények

VS.hu, 2015. január 4.

Kritikák a Beláthatatlan tájról, 2. rész.


A könyvről megjelent első három kritikát hamar megosztottam, aztán elszálltak a hetek, és nem volt időm foglalkozni a reakciókkal azon kívül, hogy elolvastam őket. Ma frissítettem a „kritikák” rovatot, ahol most már minden olyan recenzió és ismertető linkje megtalálható, amelyekbe belefutottam november eleje óta. (A regényről írt a Magyar Narancs, a Népszava, a szlovákiai Dunszt, a Szeged.hu, az Ekultura, valamint olyan blogoldalak, mint a Zama és a Corn and Soda.)

Minden írásban találtam valamit, ami elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel, vagy aminek egyszerűen csak örültem. Tetszett, ahogy Márton Rozália (Ekultura) a könyv kapcsán a társadalmi determinációk problémájáról írt, Zsófit pedig az „antik hősnők” közé emelte. Gondos Mária Magdolna (Magyar Narancs) is világirodalmi párhuzammal élt, a 19. századi orosz nagyregények kérdésfelvetéseinek újraértelmezését említve. Többen is „lassítást” ajánlottak olvasás közben, amit akár életmódtanácsként is vehetünk: Berta Péter (Zama blog) mellett Domján Edit (Dunszt) is reflektált a szöveg ritmikájára (utóbbinak köszönhető a könyv egyik legalaposabb és legérzékenyebb értelmezése). Folytathatnám még apró felvillanások idézésével, de inkább azt javaslom, olvassátok el a kritikákat.

BÚÉK és kösz mindent!
(Utószó: nagy élvezettel olvasgatom a Molyon megjelent értékeléseket, 2021-ben ezeket is szemlézem majd.)


Támogassunk egy fiatal festőművészt!

Támogassunk egy fiatal festőművészt!

VS.hu, 2015. január 4.

Tegyük még szebbé a karácsonyt egy 12 éves, tehetséges fiú számára! A Jelek a gépről projekt első licitjén egy ifjú képzőművészt, Dima Krisztiánt, a Wesley János Általános Iskola diákját támogathatjuk.


Azt már a Jelek a gépről rovat induláskor jeleztem, hogy négy darab fotót (és a hozzájuk tartozó prózavers-ciklust) licitálásra kínálok majd fel. Első alkalommal egy fiatal, tehetséges kisfiú, a 12 éves Dima Krisztián javára szeretnék támogatást gyűjteni. Krisztián Erdélyből származik, Sepsiszentgyörgyön született, 4 éves kora óta él Budapesten, édesapja neveli testvéreivel együtt. Jelenleg a Magyar Evangélikus Testvérközösség által fenntartott Wesley János Általános Iskola hatodikos diákja.

Krisztián kitartónak vallja magát, aki reméli, hogy „a művészetekben még sok új dolgot” felfedezhet. A rajzait nézve nehezen tudom elhinni, hogy 12 éves. Komoly, már-már komor világ, de a képeken mégis látszik, hogy egy gyermek keze nyomát viselik magukon. Kedvenceim a Levelek, a Tantermi csendélet és a Fauvizmus nyomában című képek – tetszik Krisztián színvilága, és az absztrakt kifejezésmódot olyan természetesnek érzem ezekben a munkákban, mintha egy tapasztalt felnőttel állnék szemben.

A magam részéről a Tüdőszentkereszt Koponyaboldogfalva című fotót szeretném felajánlani licitálásra. A kép annyiban kapcsolódik Krisztiánhoz, hogy a szülővárosától nem messze, Bükklok mellett készítettem. A kikiáltási ár 15 ezer forint, és a képre a Facebook-oldalamon lévő poszt hozzászólásai között lehet licitálni. A határidő: 2020. december 20., vasárnap éjfél. Nagyon remélem, hogy a kép végül elkel, és a befolyt összeg segítheti Krisztiánt abban, hogy beteljesítse álmait. Hajrá!

(Köszönöm a segítséget Iványi Gábornak és a Magyar Evangéliumi Testvérközösség stábjának, akik a Hétköznapi hősök projektben rengeteget tesznek a rászorulókért. 2021-ben további három licitálást tervezek, más szervezetekkel együttműködésben.)