A táj rétegei – fotókiállítás

A táj rétegei – fotókiállítás

VS.hu, 2015. január 4.

Fotókiállításom nyílt a Nyitott Műhelyben. Az apropó a 2020-ban nekem ítélt Hazai Attila Irodalmi Díj.


A tavalyi fotósorozatom a Beláthatatlan tájhoz kapcsolódott, Jelek a gépről címmel. Akkor a kötetben megjelenő Dorka-szálat fűztem tovább tíz új prózaverssel, és a versekhez tartozó képeket kínáltam mellé.

Most a 2020-ban nekem ítélt Hazai Attila Irodalmi Díj kapcsán rendeztem össze egy kisebb sorozatot. Nyolc fotót válogattam ki, amely a díjátadón (2021. szeptember 8.) került kiállításra, és október első hetéig tekinthető meg a Nyitott Műhelyben. A kiállítást reményeim szerint még néhány helyre el tudom vinni, a fotók pedig ezúttal is megvásárolhatók. Ezúttal nincs sokszorosítás, a képekből egy-egy példány készült, és kerül eladásra. (A nyolc fotó négy képpárból áll, a párok akár együtt is megvásárolhatók.) A megnyitón Szegő János mondott laudációt, majd Németh Gáborral beszélgettünk.

A sorozat A táj rétegei címet viseli – a fotók leírása és egyéb információk a következő link apróbetűs részében, illetve az egyes képek leírásánál olvashatók.


Grandpierre Attila: boldog 70. születésnapot!

Grandpierre Attila: boldog 70. születésnapot!

VS.hu, 2015. január 4.

2021. július 4-én ünnepli hetvenedik születésnapját Grandpierre Attila, a Vágtázó Halottkémek atyja.


Már nem emlékszem, mikor hallottam először Vágtázó Halottkémeket, de arra igen, hogy a koncertjeikhez hasonlót a kilencvenes években nem láttam. (Azóta sem nagyon.) A gimnáziumi, majd az azt követő évekből emlékszem olyan fellépésre, ahol egy órán keresztül improvizáltak – a Nyugati mellett volt egy sátorszerű hely, nem rémlik a nevére. Hatvan perc lúdbőrözés volt, ez még megvan. A Neurosis előtti koncertjük is felejthetetlen, 1999, Almássy tér. Aztán egy időre eltűntek, és legközelebb 2010 környékén láttam őket a Pécsi Egyetemi Napokon. Majd a Pécsi Estben, az Ördögkatlanon, egyszer még a Bánkitó Fesztiválon is végighallgattam őket szakadó esőben.

A lemezeik közül akkoriban a Semmi kapuin dörömbölve című albumot bírtam a legjobban, de mostanában a Világösztön kiugrasztását szoktam inkább hallgatni. Nehéz egyébként leírni, „milyen” a VHK. Van a zenéjükben valami ősi, zsigeri erő, magával ragadó lüktetés. A korai lemezeiken egészen organikusan építették a stílusukba a népzenei elemeket, ezt is szerettem. Nem vagyok egy transzcendens típus, de a VHK-ban tényleg van valami földöntúli (ahogy ők mondanák: kozmikus) kisugárzás. A sámánisztikus dobolás, a disszonáns gitárok, Grandpierre Attila kántálása és üvöltözése – egy VHK-lemeznél nem tudok jobb tripet elképzelni. Számomra máig is a VHK az egyik legradikálisabb és legeredetibb zenekar – világviszonylatban.

Talán az ördögkatlanos koncerten gondolkodtam utoljára azon, milyen jó erőben van Grandpierre Attila. Nem értettem, hogy bír hatvan fölött végigugrálni és üvöltözni egy koncertet a szokásos jelmezében, mindenféle hangszerekkel a kezében. Most meg olvasom a barátaim posztjait róla: hihetetlen, hogy Grandpierre Attila 70 éves. Boldog születésnapot!

(Kép forrása: Wikiwand)


Libri-díjra jelölték a Beláthatatlan tájat

Libri-díjra jelölték a Beláthatatlan tájat

VS.hu, 2015. január 4.

2021-ben a Beláthatatlan táj akár a Libri-díjat is elnyerheti – ez a szakmai zsűri döntésén múlik. A közönségdíj az olvasókon.


Egy hónapig kellett titokban tartanom a hírt: a 2021-es Libri-díj jelöltjei közé bekerült a Beláthatatlan táj. Mindez március 25-én lett nyilvános, de addig részt vettem egy professzionális fotózáson, válaszoltam interjúkérdésekre, küldtem felolvasásra kerülő regényrészletet is. A jelölésnek különösen azért örülök, mert idén 212 közéleti ember, kritikus, tanár, diák vett részt a jelölési folyamatban, vagyis sokak szavazata döntött arról, hogy a 2020-ban megjelent 155 könyv közül melyik tíz kerülhessen fel a shortlistre.

Köszönöm mindenkinek a jelölést & gratulálok a shortlisten szereplő szerzőknek!

A szakmai díjról öttagú zsűri dönt, a közönségdíjról az olvasók, a Beláthatatlan tájra itt lehet szavazni >>>

Könyv: Beláthatatlan táj (Kiss Tibor Noé) (libri.hu)