ALUDNOD KELLENE

Kozma Lilla Rita: Vannak körülöttünk olyan emberek, akik már rég feladták az életüket
20on.hu, 2020. október 10.
„Az Aludnod kellene egy látlelet; kicsit olyan, mintha egy krimibe zárt szociográfiát olvasnánk. Kiss Tibor Noé elbeszélői tehetsége a minimalista és egyszerű képleírásokban mutatkozik meg leginkább, melyek számomra lehetővé tették, hogy pillanatok alatt elsüllyedjek a történetben, és amikor már teljesen benne voltam, nem volt feloldozás.”

Gegő Virág: Tett és nyelv kapcsolatáról
A Szem, 2017. október 27.
„Az Aludnod kellene recepciójában már felmerült kritikával szemben – mely szerint a telepen élők szegénységét feltérképező »leselkedő«, a legintimebb titkokat is láttató perspektíva illegitim –, a szöveg narrációs technikájának érdemeként tételezhetjük azt, hogy a szociális marginalizáció reprezentációja elkerüli a fetisizálás csapdáját.”

Fehér Alfréd: Aludnod kellene
Fehér Elephánt Blog, 2017
„Kiss Tibor Noé  az önéletrajzi  Inkognitó után alámerült a gorkiji mélységekbe, félelmetes éleslátással tárja elénk a honi létezés legsötétebb bugyrait, tárgyilagos kívülálló, stílusa viszont védhetetlenül töri át  az elzárkózó közöny falait.”

Horváth László Imre: Aludnod kellene
Új Ember, 2015. december
„Az egész magyar vidék katasztrófasújtott övezet. Ezt nem kitalálja a szerző, és nem is direkten, hisztérikusan tálalja, a könyv a tényével szociológiai tüntetés, nem a szándékával.”

Bod Péter: Aludnod kellene
Vigília, 2015. december
„Az egyéni sors, az emberi tragédia, a kisiklott élet, a személyiség tehetetlensége nála a maga egyediségében, kisszerűségében és trivialitásában jelentkezik.”

Dánél Mona: Ahonnan eltűnnek a nők
Pannonhalmi Szemle, 2015. XXIII/3.
„Az Aludnod kellene című könyv a posztkommunista férfi-traumákhoz visz közelebb, mely férfiak a maguk szerény érzéki és szellemi kódjaikkal érzékelik az intimitás hiányának végtelen szegénységét.”

Fáy Miklós: Csodálatos szenvedő szerkezet
Népszabadság, 2015. szeptember 15.
„Van egy ki nem mondott kérdés, amely talán minden kimondottnál fontosabb: miért gondolod te, aki mindezt olvasod, hogy más, vagy hogy különb életet élsz?”

Márjánovics Diána: Csendélet a szürke árnyalataival
Félonline, 2015. augusztus 4.
„Kiss Tibor Noé a feszültségkeltés eszközeit, a krimi és a rémtörténet műfaji kódjait biztos kézzel alkalmazza – elérve azt, hogy a titok, a rejtélyesség áthassa a szöveget. Ennek is köszönhető, hogy az Aludnod kellene egy – rövidsége ellenére is – sűrű, a figyelmet végig fenntartó regény, olyan jól komponált munka, amely többszöri olvasást érdemel.”

ÉS-kvartett: Aludnod kellene
Gács Anna, Károlyi Csaba, Margócsy István és Visy Beatrix beszélgetése
Élet és Irodalom, 2015. április 3.
A beszélgetés felvétele (YouTube)
„Ez a magára hagyottság sok szinten értelmezhető. Egyrészt van a szociografikus réteg. Leír egy olyan közösséget, amelyben egyértelműen csak a rendszerváltás vesztesei vannak. Egy úgy-ahogy boldoguló közösség alól kimegy a talaj, vége annak a gazdasági tevékenységnek, ami őket eltartotta. Ott maradnak, tengetik tovább az életüket, ami azért működik, csencselnek, mindenféle viszonyban vannak egymással, nagyon rétegzett a hatalmi hierarchia, de az is világos, hogy elszabadult, önműködő világ ez, semmi felé se tart. Nem tudja reprodukálni magát. A magára hagyottság másik értelme, hogy a nők elhagyják ezt a helyet, elmennek az asszonyok, az anyák, a lányok. A végén szökni próbál az egyik ott maradt lány, akit meggyilkolnak. Furcsa férfivilág jön létre, de másféle, mint amit ehhez a kifejezéshez általában társítunk: a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság és a mindenféle értelemben vett folytathatóságnak a képtelensége jellemzi.” (Gács Anna)

Hlavacska András: Kimerészkedni a telepre
Ambroozia, 2015/4.
„Az Aludnod kellene tehát gondoskodik arról, hogy ne csak az olvasó fogadja be a mű világát, hanem ugyanez fordítva is megtörténjen: a telep is rabul ejtse a olvasót. Ebből az állatias, kegyetlen, titkokkal átszőtt világból nehéz szabadulni.”

Adorjáni Anna: Nem kegyelmezett
Székelyföld, 2015. március
„Nem csend van, hanem hallgatás. Számomra éppen ez a játék, ez a bújócskázás az olvasóval a regény legnagyobb erénye. Ahogy a szereplők az éj leple alatt lopakodnak, nyomokat hagynak, úgy osonnak végig a történeteik is a szövegen és világosodnak meg a rejtélyek.”

Vass Norbert: Véglénypark – csodátlanított övezet
Bárka Online, 2015. január 29.
„A könyv elején – mint éjjelente e telep körüli fák közül az árnyak – elő-előbukkan még a humor. Aztán a szótlan szereplők, a véget nem érő esőzés, az alvó varjak és imbolygó fények toposzai westernes, thrilleres, misztikus-krimis irányokat is játékba hoznak. Kiss műfaji elemekből épít szerzői világot, afféle midcult-művet alkotva így.”

Szécsényi Krisztina: Peremi vegetáció
Híd, 2014. december
„A regény nagy erőssége, hogy bár a szereplői felcserélhetők, és csak a második olvasás után kezd körvonalazódni alakjuk, különálló jellemet alkotnak, akiknek egyenként megvan a maguk tragédiája.”

Balázs Imre József: A perifériák perifériái
Műút, 2014048, 2014. december 29.
„A tétnélküliség megjelenítésének tétjében erős a könyv. Megtalálja azt a formát és azt az elbeszélésmódot, amelyik a vele rokonítható történetek sorában is egyénivé teszi. Nem a »mit mond«, hanem a »hogyan mondja« összefüggéseiben kell keresnünk a Kiss Tibor Noé-könyv csak rá jellemző erejét.”

Nagy Boglárka: mintha nem is léteznének
Műút, 2014048, 2014. december 28.
„Kiss Tibor Noé szabad szemmel alig látható mikrovilágot nagyít fel az olvasói tekintet előtt, amelyből hiányoznak a színek, s amelynek zenei aláfestését a folytonosan zúgó vezetékek szolgáltatják. Az írói/elbeszélői trouvaille részben a nagyítás mikéntjében, részben a regényalakok megformálásában rejlik, a redukált nyelvben, a redukált nézőpontban, a vegetatív létezésre redukált figurák ábrázolásában.”

Molnár Beáta: A nélküliség állapota
KULTer, 2014. október 15.
„A kérdés immár az »írástudók« felelőssége a szociális érzékenység felkeltésében. Kérdés, hogy tud-e eszközként szolgálni ebben az Aludnod kellene.”

Takács Éva: Élet, ami a telepen zajlik
KULTer, 2014. október 14.
„A fragmentumokból összeálló kötet azonban mégiscsak életeket mutat fel, a telep szinte minden lakóját és a telepen működő intézet betegeit is többé-kevésbé megismerheti az olvasó.”

Csillag Lajos: Nem nőnek való vidék
Irodalmi Szemle, 2014/10, 2014. október 3.
„A telep jórészt élhetetlen a nőknek, a férfiak világa ez. Minden anya, feleség, lány számára csu­pán egyetlen kiút vezet onnét.”

Paszmár Lívia: A semmin és a zsíros csipketerítőn túl
Irodalmi Szemle, 2014/10, 2014. október 2.
„Telep. Nyomor. Egy- vagy kétlábú és egy- vagy kétszemű élőlények osztoznak rajtuk – biológiailag emberek. Sokféle szürkeség. Mindenütt pusztulás, hírnökei a varjak. Kiss Tibor Noé második regényében oda viszi az olvasót, ahol ahhoz, hogy élni elviselhető le­gyen, aludni kellene.”