Kedves Olvasó!

VS.hu, 2015. január 4.

Szerettem volna egy zászlócskás emléktérképet, végül ez a honlap lett belőle. Fogadjátok szeretettel!


Valamikor 2019 őszén beugrott egy emlék az egyik erdélyi fellépésemről a marosvásárhelyi G Caféban. Bartók Imrével és Mán-Várhegyi Rékával jártunk ott, civil kísérőnk Snopek Márta volt, meghívónk Szabó Róbert Csaba és a Látó folyóirat. Néha még most is felidézzük ezt a kirándulást (mozgalmas volt), és nekem rögtön eszembe jutnak más „irodalmi” túrák is. Ha csak Erdélyre gondolok, akkor mindjárt egy íróválogatottas foci vagy egy emlékezetes autóút Németh Gáborral és Szegő Jancsival. Szép sepsiszentgyörgyi napok, karantén idején különösen értékesek. Villanások egymás után, olyanok is, amelyek hosszú évek után bújnak elő, valahonnan az emlékezet legmélyebb bugyraiból, hogy aztán ismét elmerüljenek benne. Arra gondoltam, hogy nem szeretném, ha ezek az emlékek elvesznének. Az első ötletem az volt, hogy készítek egy térképet, kis zászlókkal megjelölve ezeket a helyeket. Milyen jól hangzik: térképre tenni az emlékeket. Főleg annak, aki szeret isten háta mögötti utakon autózni, ismeretlen városokban kalandozni, kedvenc alkalmazása pedig a Here We Go, a Gaia és a GeoGuessr.

Most pedig itt van ez a weboldal, addig bányásztam, hogy ez lett a vége. Talán emlékeztek a viccre, amelyben az apuka addig faragta a fahusángot, míg fogpiszkáló nem lett belőle – nálam ez fordítva történt. A honlap nagy előnye, hogy számomra is áttekinthető, ráadásul sikerült a saját fotóimmal illusztrálni, így az állandó kattintgatásnak is lett valami haszna. A legjobb képeket még tartogatom a „Fotók & történetek” rovatba, de erről később. A blogoldalon a szokásos témáimmal jövök majd: mininovellák, szocio, fotó, zene, futball. Nagyon köszönöm Komjáthy Zsuzsanna pontos és fáradhatatlan munkáját, emellett köszönöm a közreműködést a kritikusoknak, fordítóknak és szerkesztőknek, akik elküldték nekem az interneten nem fellelhető szövegek kéziratait. Zászlócskás emléktérkép végül nem lett, de ami itt nincs fent, az nincs – ha valaki mégis emlékszik valami érdemlegesre, kérem, küldje el a tibornoekiss[kukac]gmail.com címre. Kellemes nézelődést mindenkinek!

Ui.: Utánanéztem a helynek, ahol az asztal alá bújva ittunk a marosvásárhelyi éjszakában. Cafe Mini, koktélbár a Bolyai utcán. Hiányzik.