2020
A vírust legyőztük, Mulder
Index, 2020. május 23.
– Mulder, csak rosszat álmodtál, gyere, feküdj vissza mellém.
– Nem megyek sehová! Ez nem álom, Scully, ez itt van, itt van a konyhában!
– Mulder ne üvölts, felvered a kis Williamet! Alszik még. Mi van a konyhában?
– Itt bugyborékol. Ránk találtak, Scully. Megint el fognak vinni minket. A következő elrablást nem élem túl. Ha megint ott lesz az a kopasz magyar, és elkezd áriázni, én felvágom az ereimet.
– Pataky, így hívják a villanyszerelőnket is. Tudod, az a bajszos férfi kezeslábasban, aki annyira hasonlít Tom Selleckre.
– Lehet. Scully, én nem akarok visszamenni az űrbe, de megint ránk találtak! Itt bugyog, itt fortyog.
– Az isten szerelmére, Mulder, mi fortyog a konyhában?
– A Fekete Olaj. A vírus! A marsi meteorkő! A földi élet megtermékenyítője! Évmilliók óta itt van közöttünk, és várja a pillanatot, hogy eltüntesse a bolygóról az emberi fajt. Ha felolvad a szibériai permafroszt, akkor talán végleg elszabadul, és nekünk befellegzett. (részlet)
Csak megyek, csak történjen valami
Index, 2020. március 21.
Elviselhetetlen a bűz, de nem tudom, honnan jön. A szeméttároló üres, a padok és az asztalok is tiszták a parkolóban. Elindulok a bokrok felé, így legalább megmozgatom a testemet. Nehezemre esnek a lépések, a derekam elzsibbadt a vezetőülésben. A bokrok mögött látszanak a házak, ha ezeket a putrikat házaknak lehet egyáltalán nevezni, a kéményekből füst száll fel az égbe, az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, micsoda mondat, ízlelgetem magamban, kezdődhetne ezzel a novellám, amire a szerkesztőség hetek óta vár. Az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, a kerítés mellett orkánkabátos kisfiú ütögeti a léceket egy vascsővel, még a parkolóból is látszik a lehelete. Milyen szép. (részlet)
Az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, a kerítés mellett orkánkabátos kisfiú ütögeti a léceket egy vascsővel, még a parkolóból is látszik a lehelete. Milyen szép.
Csak megyek, csak történjen valami
![](https://sp-ao.shortpixel.ai/client/to_webp,q_glossy,ret_img,w_258,h_174/https://www.kisstibornoe.hu/wp-content/uploads/keke-uai-258x174.jpg)
2019
Csak tekerünk csendben
Index, 2019. október 12.
Serif röhög, akkor én is. Aztán rögtön mondja, hogy induljunk vissza, mert este akció van. Utálom, hogy mindig a végén mondja meg, mi a buli, amikor már nincs pofád nemet mondani. Ahogy a nővérem mondaná, rohadt jó a pszichológiai érzéke. Felülünk a biciklire, valahogy más, nem találom az egyensúlyt. Anulu röhög, én is röhögök, mert tudom, hogy a homokban el fog zúgni, amikor a lejtő alján véget ér a betonozás. Serif megy elöl, én Anulut követem, de most nem taknyol el, pedig rázzák a buckák rendesen. Csak tekerünk csendben. (részlet)
Milyen életünk lehetett volna
Index, 2019. július 20.
Apám kockákra vágja a zsírszalonnát, a húsdaráló berreg. A kukoricadaráló hangosabb. Csipognak a kiscsibék. Piszmog a nyuszi. A ház előtt mentőautó áll, apámat egy mentős kíséri ki a házból, a keze be van bugyolálva. Elbújok a verandán, nem akarom tudni, mi történt, nem érdekel, mi van vele. Megszorítom a fejszét, majd újra és újra lecsapok, hogy szétkergessem ezeket az emlékeket. Ez itt a böllér, elektromos fűrésszel. Ez itt az apám, mosolyog, olyan vicceket mond, amiken lehet nevetni, és közben nem bánt meg senkit. Újra és újra lecsapok a fejszével, felreped a csont, előbukkan az agyvelő. Végre nem belet mosok, a farönkön a malac feje, ketté kell vágnom, apám azt mondja, két egyenlő részre. (részlet)