2020
A vírust legyőztük, Mulder
Index, 2020. május 23.
– Mulder, csak rosszat álmodtál, gyere, feküdj vissza mellém.
– Nem megyek sehová! Ez nem álom, Scully, ez itt van, itt van a konyhában!
– Mulder ne üvölts, felvered a kis Williamet! Alszik még. Mi van a konyhában?
– Itt bugyborékol. Ránk találtak, Scully. Megint el fognak vinni minket. A következő elrablást nem élem túl. Ha megint ott lesz az a kopasz magyar, és elkezd áriázni, én felvágom az ereimet.
– Pataky, így hívják a villanyszerelőnket is. Tudod, az a bajszos férfi kezeslábasban, aki annyira hasonlít Tom Selleckre.
– Lehet. Scully, én nem akarok visszamenni az űrbe, de megint ránk találtak! Itt bugyog, itt fortyog.
– Az isten szerelmére, Mulder, mi fortyog a konyhában?
– A Fekete Olaj. A vírus! A marsi meteorkő! A földi élet megtermékenyítője! Évmilliók óta itt van közöttünk, és várja a pillanatot, hogy eltüntesse a bolygóról az emberi fajt. Ha felolvad a szibériai permafroszt, akkor talán végleg elszabadul, és nekünk befellegzett. (részlet)
Csak megyek, csak történjen valami
Index, 2020. március 21.
Elviselhetetlen a bűz, de nem tudom, honnan jön. A szeméttároló üres, a padok és az asztalok is tiszták a parkolóban. Elindulok a bokrok felé, így legalább megmozgatom a testemet. Nehezemre esnek a lépések, a derekam elzsibbadt a vezetőülésben. A bokrok mögött látszanak a házak, ha ezeket a putrikat házaknak lehet egyáltalán nevezni, a kéményekből füst száll fel az égbe, az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, micsoda mondat, ízlelgetem magamban, kezdődhetne ezzel a novellám, amire a szerkesztőség hetek óta vár. Az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, a kerítés mellett orkánkabátos kisfiú ütögeti a léceket egy vascsővel, még a parkolóból is látszik a lehelete. Milyen szép. (részlet)
Az udvarokon kiteregetett ruhák megfagytak, zörögnek a szélben, a kerítés mellett orkánkabátos kisfiú ütögeti a léceket egy vascsővel, még a parkolóból is látszik a lehelete. Milyen szép.
Csak megyek, csak történjen valami
2019
Csak tekerünk csendben
Index, 2019. október 12.
Serif röhög, akkor én is. Aztán rögtön mondja, hogy induljunk vissza, mert este akció van. Utálom, hogy mindig a végén mondja meg, mi a buli, amikor már nincs pofád nemet mondani. Ahogy a nővérem mondaná, rohadt jó a pszichológiai érzéke. Felülünk a biciklire, valahogy más, nem találom az egyensúlyt. Anulu röhög, én is röhögök, mert tudom, hogy a homokban el fog zúgni, amikor a lejtő alján véget ér a betonozás. Serif megy elöl, én Anulut követem, de most nem taknyol el, pedig rázzák a buckák rendesen. Csak tekerünk csendben. (részlet)
Milyen életünk lehetett volna
Index, 2019. július 20.
Apám kockákra vágja a zsírszalonnát, a húsdaráló berreg. A kukoricadaráló hangosabb. Csipognak a kiscsibék. Piszmog a nyuszi. A ház előtt mentőautó áll, apámat egy mentős kíséri ki a házból, a keze be van bugyolálva. Elbújok a verandán, nem akarom tudni, mi történt, nem érdekel, mi van vele. Megszorítom a fejszét, majd újra és újra lecsapok, hogy szétkergessem ezeket az emlékeket. Ez itt a böllér, elektromos fűrésszel. Ez itt az apám, mosolyog, olyan vicceket mond, amiken lehet nevetni, és közben nem bánt meg senkit. Újra és újra lecsapok a fejszével, felreped a csont, előbukkan az agyvelő. Végre nem belet mosok, a farönkön a malac feje, ketté kell vágnom, apám azt mondja, két egyenlő részre. (részlet)