Inkognito – finnül!

Inkognitó – finnül!

VS.hu, 2015. január 4.

2021 februárjában Finnországban is megjelent az Inkognitó, a Kustantamo S&S kiadásában és Saarni Laitinen fordításában.


A lengyel és a szlovén fordítás után finnül is megjelent az Inkognitó. A könyvet a Beláthatatlan táj újranyomásából származó tiszteletpéldányokkal együtt hozta a posta. A finn verziót a Kustantamo S&S kiadó jelentette meg – és a korábbiakkal ellentétben a munkafolyamat során semmilyen kapcsolatom nem volt velük. A könyv fordítóját sem ismerem személyesen, de remélem, hogy lesz még olyan, hogy távoli országokba utazhatunk. Saarni Laitinen saját maga fedezte fel az Inkognitót, magánszorgalomból kezdte fordítani a kötetet, és kiadót is ő talált rá – nagyon hálás vagyok neki ezért az elkötelezettségért. Az írók szerencséje, hogy léteznek olyan olvasók, fordítók és irodalmárok, mint ő. Rajta kívül, természetesen köszönettel tartozom a magyar kiadómnak is, a fordításos ügyeimet a Magvetőnél intéző Orzóy Ágnesnek. Az alsó képen közelről is látszik a könyv, a borítópapír nagyon klassz, kartonszerű – fényes, mázolt betét kígyózik benne. Már csak egy jó kis finnországi könyvbemutató kellene…


Vendégszerzők a Beláthatatlan tájban

Vendégszerzők a Beláthatatlan tájban

VS.hu, 2015. január 4.

Egy nyereményjáték azok kedvéért, akik szeretnek szövegekben nyomozni. Írók mondatait keressük a Beláthatatlan tájban. (Talán ők is megtalálják saját magukat.)


Nemrég olvastam valahol néhány gondolatot a Beláthatatlan tájról, és volt ezek között egy megjegyzés néhány motívumra a könyvből, amelyek felkeltették a kritikus érdeklődését. Az egyik utalás egy olyan mondatra vonatkozott, amelyet Bodor Ádámtól „kölcsönöztem” – a regénybe ugyanis további rejtvényként beszőttem egy-egy mondatot hozzám közel álló írók, barátok műveiből. Sem a mondatokat, sem a szerzőket nem jelöltem meg. Nem hiszem, hogy bárki megtalálja ezeket, mert ez még az általam idézett szerzők közül sem sikerült mindenkinek. (Mondjuk nem is mindenki tud róla.)

Azoknak a nevét azért felsorolom, akiktől „elloptam” egy-egy sort, mondatot: Bartók Imre, Bodor Ádám, Gazdag József, Havasréti József, Mán-Várhegyi Réka, Németh Gábor, Szvoren Edina, Tar Sándor, Totth Benedek. Az idézetek megtalálására pedig pályázatot hirdetek: aki a legtöbbet megtalálja a könyvben február 19-ig, annak felajánlok egy jelképes ajándékot (például egy nyomtatott, falra akasztható fotót + dedikációt, ha még nincs). Szerintem már egy találattal is lehet győzni. Legrosszabb esetben pedig az az író győz, aki leghamarabb megtalálja magát!

Megjelent még a könyvben egy költő figurája is, akivel arra a költőre szerettem volna megemlékezni, aki kamaszkoromban elolvasta és véleményezte a meglehetősen zavaros verseimet. Természetesen tőle is szerepel jelöletlen idézet, de az ő személyét egyelőre nem fedem fel – majd legközelebb!

PS: ha nagyon nem haladunk, nemsokára megadom az oldalszámokat 🙂


Antik hősnő, orosz nagyregények

Antik hősnő, orosz nagyregények

VS.hu, 2015. január 4.

Kritikák a Beláthatatlan tájról, 2. rész.


A könyvről megjelent első három kritikát hamar megosztottam, aztán elszálltak a hetek, és nem volt időm foglalkozni a reakciókkal azon kívül, hogy elolvastam őket. Ma frissítettem a „kritikák” rovatot, ahol most már minden olyan recenzió és ismertető linkje megtalálható, amelyekbe belefutottam november eleje óta. (A regényről írt a Magyar Narancs, a Népszava, a szlovákiai Dunszt, a Szeged.hu, az Ekultura, valamint olyan blogoldalak, mint a Zama és a Corn and Soda.)

Minden írásban találtam valamit, ami elgondolkodtatott, kérdéseket vetett fel, vagy aminek egyszerűen csak örültem. Tetszett, ahogy Márton Rozália (Ekultura) a könyv kapcsán a társadalmi determinációk problémájáról írt, Zsófit pedig az „antik hősnők” közé emelte. Gondos Mária Magdolna (Magyar Narancs) is világirodalmi párhuzammal élt, a 19. századi orosz nagyregények kérdésfelvetéseinek újraértelmezését említve. Többen is „lassítást” ajánlottak olvasás közben, amit akár életmódtanácsként is vehetünk: Berta Péter (Zama blog) mellett Domján Edit (Dunszt) is reflektált a szöveg ritmikájára (utóbbinak köszönhető a könyv egyik legalaposabb és legérzékenyebb értelmezése). Folytathatnám még apró felvillanások idézésével, de inkább azt javaslom, olvassátok el a kritikákat.

BÚÉK és kösz mindent!
(Utószó: nagy élvezettel olvasgatom a Molyon megjelent értékeléseket, 2021-ben ezeket is szemlézem majd.)