portréképek
Hivatalos portréképek
Ha médiamegjelenéshez keresel portréképet, ezek közül tudsz válogatni. Nagy felbontású képekért kérlek, lépj velem kapcsolatba az impresszumban található e-mail címen. A fotós nevét ne felejtsd el feltüntetni. Köszönöm!
Fotók: Komjáthy Zsuzsanna, Kummer János (24.hu, vs.hu), Tóth Zsófia, Valuska Gábor (litera.hu).
Lengyelország
Daniel Warmuz 2014-ben keresett meg az Inkognitó lefordításának ötletével. Egy regényrészlet és egy interjú közlése után 2017-ben a Książkowe Klimaty kiadó megjelentette a regényt. A könyvbemutatóra 2017. december 1-én került sor a wrocławi nemzetközi könyvvásáron, ahol Agnieszka Kołodyńska újságíró kérdezett, Petneki Noémi fordított. Másnap Krakkóban Tomasz Charnas kritikussal, és a könyv forítójával Daniel Warmuzzal beszélgettem az Ogniwo (Láncszem) irodalmi kávézóban. Már a könyv megjelenését követő első hetekben napvilágot látott néhány kritika, de további cikkek is megjelentek a regényről, elsősorban irodalmi blogokon és portálokon.
Incognito
Fordította Daniel Warmuz
Książkowe Klimaty, Wrocław, 2017
MEGJELENÉS FOLYÓIRATBAN
Incognito / Inkognitó
Inter, 2015/1.
Fordította Daniel Warmuz
INTERJÚ
„Kiedyś i do tego przywyknę” / „Egyszer majd megszokom ezt is”
Inter, 2015/1.
„Nagyjából tíz évvel ezelőtt beláttam, hogy valamit kezdenem kell a saját transzneműségemmel. Abban biztos voltam, hogy nem titkolózhatom tovább, fel kell vállalnom a világ előtt, ki vagyok valójában – különben egész életemben színlelnem, hazudoznom kell, vagy egyszerűen megőrülök.”
(Daniel Warmuz Interjúja)
TANULMÁNY
Daniel Warmuz: „Nikt nie rodzi się kobietą, lecz się nią staje” / „Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”
Polisemia, 2015/1.
„A regény elemzése az identitással és a szöveggel való játék tükrében. A tanulmány elsősorban a nemi, kulturális és társadalmi nemek szerepére vonatkozó nyelvi eszközöket vizsgálja meg. A cikkben igénybe vett kontextusok közül a legfontosabb a Roger Caillois nevéhez fűződő antropológiai játékelmélet, de az írásban további koncepciók is találhatók, pl. az ún. önelbeszélés pszichológiai eszméje, illetve a posztmodern irodalombeli misztifikációval és alárendeltséggel kapcsolatos kérdések, amelyeket Németh Zoltán dolgozott ki.”
KRITIKÁK
Wojciech Szot: Incognito
Zdaniem Szota, 2018. február 28.
„Érdekesen felépített, transznemű személyről szóló történettel van dolgunk, amelynek legnagyobb előnye a nyelvezet. Nincs itt feleslegesen használt metafora, ami túl gyakori ilyen típusú történetekben. Ugyanakkor ez a regény helyes, egy könnyen előrelátható helyzetet mesél (mennyi fiatal fejlődött már egy diszfunkcionális családban?), és időnként talán túl hűvös. És ebben a hidegben felépül a történet hangulata, de ez még mindig nem elég ahhoz, hogy a könyv lenyűgözze az olvasót.”
Anka: A test és ő
Czytanki Anki, 2018. május 17.
„Az olvasó gombóccal a torkában követi az intim történetet, és egyre jobban átérzi, ahogy az elbeszélő hangja megremeg. A regény igazi irodalmi műnek bizonyul, a témáját tekintve pedig nagyon értékes, egyedi tapasztalatokból táplálkozó olvasmány.”
Sambor Mika: Inkognitó
Feminoteka, 2018. január 31.
„Én a könyv szövegében egy felszabadult személyt, egy felszabadult nőt látok. Nem gondtalan ő, de kinek nincsenek problémái? A kockázatos coming outról csak azok írhatnak, akik nem tudják, hogy mennyire pusztító tud lenni az élet saját maga ellenére. A szerzőnő élete bebizonyítja, hogy érdemes volt kilépni a szekrényből, és megírni ezt a könyvet. Türelmetlenül várom a következő könyveinek megjelenését.”
Adam Słupski: Inkognitó
Czytanie to przygoda, 2018. január 7.
„Olyan könyvet még nem olvastam. Az Inkognitó egy szokatlan fejlődésregény, nem egyszerű olvasmány, nem engedi, hogy csak gyorsan átfussunk rajta, meg-megállítja az olvasót.”
Agata Olejnik: Magyar (grammatikai) nem megkülönböztetése
Książki są niebezpieczne, 2018. január
„KTN Inkognitó c. regényében a grammatikai nem a kulcsfontosságú kérdés: a grammatikai nemek változnak, összekeverednek, robbanásszerűen zuhannak ránk. Itt a világ egy csapda, a test – egy börtön. Idegen test. Az Inkognitó nem egy hollywoodi sikerprodukció alapanyaga, nincs benne tűzijáték, inkább a Sundance filmjei között látnám.”
Kuba Wojtaszczyk: A neved Tibor
Kultura u podstaw
„KTN Inkognitója elvisz bennünket az előítéletekkel és az intoleránciával teli világba, ahol a segítség olyan valaki számára, aki a társadalom szemében másnak, alantasnak bizonyul, gyakorlatilag nem létezik. Ismerősen hangzik?”
Elwira Przyjemska: A szétesés ellenséges tükre
Księgarka na regale, 2017. december 14.
„Az időnként szakadozó mondatok, az alliterációk, az idő múlása és a lélegzetek számolása azonban nem lélegzetelállító csodálatot, hanem inkább bizonyos fáradtságot váltanak ki az olvasóból – még akkor is, ha mindez tudatos művelet volt a szerző részéről.”
Anna Długosz: Inkognitó
Słowo o słowach, 2017. december 24.
„Ez egy jó könyv a bonyolult érzelmekről, aminek nyelvi és szimbolikus rétege tökéletesen illeszkedik a témához. Megéri elolvasni, ám nem lesz könnyű.”
Marta Pyznar: Inkognitó
Cuddle up with a good book, 2017. december 14.
„A könyv nemcsak a nemi identitással kapcsolatos határok átlépéséről szól, hanem minden olyan határátlépési kísérletről, amely az életünk újbóli meghatározását követeli tőlünk. Az Inkognitó olyan regény, amely a lelkiismeretfurdalás keserű ízét idézi elő bennünk, azaz a társadalomban. Csak aberrációkat látunk, nem pedig az embert. Nem próbáljuk megérteni, inkább nevetünk rajta és elutasítjuk. Fontos lecke ez mindnyájunk számára.”
Adam Kraszewski: Inkognitó
Na Temat, 2017. december 5.
„Igen, ez a könyv lelkiismeret-furdalást okozhat azok számára, akik akárcsak egyszer is bűnt követtek el a tolerancia, az empátia és a másik ember iránti tisztelet hiánya miatt.”
Paulina Małochleb: A mező nyitása
Polityka, 2017. december 12.
„A dinamikus, rövid jelenetek felhasználásával Kiss Tibor Noé egy olyan képet alkot a fokozatosan széteső világról, amelyben párhuzamosan zajlik a család és a főhős személyiségének a megsemmisülése.”
Olga Majerska: Bátor coming out, közepes debütálás
Okiem Wielkiej Siostry, 2017. december 10.
„Az Inkognitó nemcsak a változásról, az átalakulásról szól, hanem a bebörtönzésről, a testi korlátozásokból való lehetetlen szabadulásról is.”
Jarosław Czechowicz: Amikor szakadozik az élet
Krytycznym okiem, 2017. december 3.
„Az Inkognitó a véget nem érő metamorfózis intim naplója.”
Tomasz Charnas: Inkognitó
Lub Czasopisma, 2017. november 30.
„Az Inkognitó című magyar regény bebizonyítja az irodalom győzelmét: a vallási kontextusokkal terhelt tanulságtétel, a megszakadt élet, a kettétört identitás, valamint az elidegenedés, és az emberben rejlő idegen fölött.”
Teresa Worowska: Inkognitó
Zeszyty Literackie, 2017/2.
„Az egyéni sors empatikus megközelítése sokkal nagyobb segítséget nyújt a bonyolult helyzet megértéséhez, mint egy ricsajos manifesztum.”
Daniel Warmuz: Noé bárkája. Találkozásaim az Inkognitóval
Magyazyn, 2017. október 20.
„Már amikor először olvastam a könyvet, a fejemben sok kérdés és kétség egyaránt merült fel bennem, és szépen lassan el kezdtem felfedezni, hogy azok nemcsak a főszereplő létére vonatkoznak. Hiszen az Inkognitó című regényben – némi egyszerűsítő megjegyzésekkel és felületes áttekintésekkel ellentétben – még több olyan mondanivaló rejlik, ami fontosakat elmondhat nekünk az emberi lényről valamint arról a „másikkal való találkozásról”, aki esetleg saját magunkban is felfedezhető.”
Olvasói vélemény
LubimyCzytać
„Talán azoknak a dallamoknak köszönhetően a világ, amelyben Noémi jön világra, közelibb, jobban megható, de ugyanakkor szorongással és félelemmel teli lesz. Csak a művészet enged meg olyan mély megértést és együttérzést, Kiss Tibor Noé önéletrajzi regényét pedig ezzel a jelzővel kell ellátni.”
(Az idézeteket fordította Daniel Warmuz)
Csehország
2014 őszén az ostravai Protimluv folyóirat által szervezett irodalmi fesztiválra kaptam meghívást Barnás Ferenc társaságában. A folyóiratban megjelent részlet nyomán a Protimluv kiadó az Aludnod kellene kiadása mellett döntött, amely 2016 őszén látott napvilágot Jiří Zeman fordításában. A könyvet május 14-én mutatták be a Prágai Könyvvásáron, majd ugyanaznap este egy kávéházban (Café & Knihkupectví Fra) is. Előbbi helyszínen Jan M. Heller, majd Adéla Gálová kérdezett – mindkétszer Jiří Zeman tolmácsolt. 2016 őszén a Protimluv Fesztiválon már a regény bemutatására került sor, az ostravai esemény másik vendége Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője volt, aki a kéziratot két évvel korábban a kiadó figyelmébe ajánlotta. Tolmácsként közreműködött Pató Márta és Pató Attila.
Už máš spát
Fordította Jiří Zeman
Protimluv, Ostrava, 2016
MEGJELENÉS FOLYÓIRATBAN
Už máš spát / Aludnod kellene (IV. és VII. fejezet)
Protimluv, 2014/3/4.
Fordította Jiří Zeman
MÉDIAMEGJELENÉSEK
Riport a cseh közszolgálati televízióban
Česká Televize
Zůstali ti, co nemohli odejít / Mára csak az maradt, aki nem tudott elmenni
A2, 2016/10.
„Döbbenetes volt számomra, hogy a megjelenést követően önálló életet kezdett élni a könyv, kiderült, hogy mindaz, amit leírtam, mennyi ember számára fontos probléma.” (Virág Tamás interjúja)
KRITIKÁK
Sylvia Ficová: Už raději spát / Inkább aludni kellene
Tvar, 2018/17.
„Az összes fontosabb szereplő férfi: az egyetlen bolt tulajdonosa, az intézeti őr, a három gyerekes özvegy, akik alulmaradtak a szerelemmel és az élettel szemben – feltéve, hogy az olvasó elhiszi, »élet az, ami a telepen játszódik«. Csak a férfiakat illeti meg a vezetéknév vagy a gyermekkori emlékek, csak ők gondolkodnak, vágyakoznak és ők cselekednek. Végzik a szükségletüket, betömik a hasukat étellel, borral vagy cseresznyepálinkával, megerőszakolnak, és ölnek is. A nő itt csak anya lehet, aki korán meghal vagy titokzatos körülmények között eltűnik, csak szajha lehet, vagy egy megszelídített konyhaállat.”
Nataša Bolkonska: Už máš spát / Aludnod kellene
Respekt, 2017. január 29.
„(Jakub Šofarra utalva – lásd lejjebb) „Hogy a »mi« paradigmánk miért van idézőjelben, azt nem tudom. Nekem ugyanis a regény szereplői közül némelyik kifejezetten szimpatikus, annak ellenére, hogy bizonyos tetteik elítélendők. Nekem nem is tűnt annyira sötétnek ez a könyv. Talán azért, mert én nem emlékszem semmiféle vidéki arany időkre.”
Jakub Šofar: Už máš spát / Aludnod kellene
Salon, Právo, 2017. január 26.
„Utoljára akkor lelkesedtem ennyire magyar könyvért, amikor Agota Kristofot olvastam. Kiss Tibor Noé végzett szociológus (1976) 2014-ben a második regényével nagy visszhangot keltett mind az olvasók, mind a kritikusok körében. A magyar pusztában fekvő kis telep néhány lakója talán csak azért marad, mert ide született és nincs perspektívája. Sivárságot előidéző puszta. Elhagyatottság, üresség, szürkeség, alkohol. És a gettólakók hű szövetségese, a szexualitás, különböző formákban. Élő beszéd nincs. Depressziót keltő szöveg, egyetlen pozitív hős nélkül, egyetlen olyan rés nélkül, amin keresztül akár csak egy kicsit is látszódna annak a lehetősége, hogy a regénynek jobb vége lehet. Mondjuk ki egyenesen: nem volt még Európában olyan nemzedék, amely olyan jól élne, mint a mai… Eddig csak keveseknek sikerült a »mi« paradigmánk szétesését úgy leírni, mint ennek a szerzőnek.”
Pató Attila: Neklidný klid na periferii / Nyugtalan nyugalom a periférián
A2, 2016/20.
„Jiří Zeman a leghívebben (re)produkálja a kisregény kettős mágiáját, a rövid, staccato-mondatok által kialakított tárgyilagos – tereptárgyilagos – stílus feszültségét, a narratívát ellensúlyozó sajátosan finom, szövevényes humorral. A lefordított mondatok mindegyikében – ahogy az eredetiben is – ott csillog az egész mikrokozmosz roppant összetett, pattanásig feszült jéghidege.”
Jan M. Heller: Dusivé nedění / Fullasztó nem-történés
iLiteratura, 2016. május 20.
„A szerző módszere nem az elbeszélés dinamikájában rejlik, hanem a részlet lerajzolásában. Ez érvényes az alakokra, akikben Kiss a vidéki elesettek, az élet, a munka és az alkohol által tönkretettek plasztikus és hihető típusait rajzolja ki. De legalább ennyire érvényes a környezet leírására, hiszen a zümmögő neonlámpákat, a döglött legyeket, a gazzal benőtt kocsironcsokat, a valaha működő, rozsdásodó épületberendezések darabjait, a napok óta rothadó konzervdobozokat, és a sörösüveg kupakjaival teli muskátlis ládákat ugyanolyan pontosan, hihetetlen képszerűséggel írja le…”
Olvasói vélemények a regényről
Databazeknih
„Ezeken az oldalakon tökéletesen le van írva a hiábavaló, kétségbeesett és reménytelen élet egy elfeledett telepen valahol Magyarországon. Rövid, szűkszavú mondatokban lassan felszínre kerülnek a telep lakóinak titkai, személyes tragédiái.”
„Pfuh, ilyet eddig nem olvastam. A táj, az idő, a hangulat leírása szinte megfogható, autentikus.”
„Érdekes meglepetés a mai magyar irodalmi világban.”
(Az idézeteket fordította Jiří Zeman)