novellák, tárcák, versek
2021
Jéghideg vajazókés
Fashion Street Magazin FW21, The Hungarian Issue, 2021. december
Harminc éve az ózonlyuk miatt kellett aggódni, aztán jöttek a fák és az esőerdők, most meg kiderült, hogy minden káros, ami jó. Még a húsevés is, mert a tehenek telefingják a bolygót, vagy micsoda. Hogy együnk bogarat meg mindenféle nyúltápot. Greta egyébként még soha nem szállt repülőre? Ő nem szennyezi a környezetet? – János kezd izgalomba jönni, ezeket a kérdéseket már nekem címezi, mintha én lennék Greta Thunberg. Nem tudom, miből gondolja, hogy klímaaktivista vagyok. (részlet)
Idén könyvet veszünk anyámnak
9 Magazin, 2021. december – 2022. január (34. oldal)
A vasárnapi ebédek mindig ugyanúgy érnek véget vele. Majd akkor lesz itt normális ország, ha az én generációm kihal, sóhajtozik, aztán becsomagolja a töpörtyűs pogácsákat egy nejlonzacskóba, a tetejét összegumizza. Van valahol egy fóliázó gép is, de anyám szerint elromlott. (részlet)
Hamar eltelik a két hét, strandolunk, napozunk, főzünk, társasjátékozunk, a férfiak horgásznak és isznak. Első este a nők is isznak, főleg konyakot, de én nem bírom az alkoholt, inkább kisétálok az üdülő stégjére. Csak egy férfi van ott a kisfiával, a kezükben zsebpeca. Összetekeredett a damil, azt próbálják kicsomózni. Köszönünk egymásnak, leülök a lépcsőre, a vízbe lógatom a lábam. A társalgóban a férfiak kurjongatnak, a nők nevetnek, néha meghallom a férjem hangját is. Másmilyen, mint amikor velem beszél. Annyira szeretne végre beilleszkedni valahová. Ő az egyetlen, akit ismerek, és tudom, hogy ez sosem fog neki igazán sikerülni.
Azt énekli, kókuszdió (Alföld)
Mindig csend volt
Jelenkor, 2021. szeptember 18.
Nem tudok nyelni, mondta. A kerti padon ült, cigarettázott. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor nem a szűk konyhában voltunk. Szervusz, szervusz, visszhangzott időnként az udvaron a reszelős hang, a fáról jött. (részlet)
Valahol ott vannak a delfinek
Jelenkor, 2021. augusztus 14.
Hunyorogva figyelem a horizontot, és a mozdulatsor megismétlődik. Sosem láttam még ilyet, de biztos vagyok benne, hogy két uszony az, két palackorrú delfin uszonya. (részlet)
Szlovákiából jöttünk, magyarok vagyunk, és a cseheknek drukkolunk
Macseta, 2021. június 15.
„De akkor honnan jöttetek?” – kérdez bennünket újra, mintha vad sztyeppei népek leszármazottjai lennénk, lovaink a villanypóznákhoz kötve, szürkemarha gulyánk a Scala előtt vert tanyát. (részlet)
Azt énekli, kókuszdió
Alföld, 2021/június (31. oldal)
A benti tárgyakat nem vihetjük ki, a kintieket nem hozhatjuk be, különös tekintettel a takaróra. Az üdülő területére csak azok léphetnek be, akik itt nyaralnak, mindenki másnak tilos. Kellemes üdülést. A férjem mindig bent tartja a horgászfelszerelést, pedig tilos, mert az kinti tárgy. (részlet)
Valaki valamit palástol
Jelenkor, 2021. június 5.
Amikor néhány nappal később megint elmegyek a fehér Hyundai mellett, már nem ugyanazt a kocsit látom. A nő rácsukta az ajtót a biztonsági övre, az öv alumíniumnyelve kilóg a kocsiból, a semmibe mered. Mint valami furcsa segélykérés, eltört kar, kitekert nyak. (részlet)
140
Elle, 2021/1.
Sokáig zavart a saját lihegésem, és csak nehezen sikerült a saját javamra fordítani azokat a karcos, párás hangokat, amelyek belőlem származnak. A fennsíkon bükkfák és fenyők között futok tovább, a hegy déli oldalán, a nap a lombokon keresztül is melegít. Az ösvény széles, a pulzusom kiegyensúlyozott, a kijelző szerint 140. (részlet)
A temetéseden elhangzott néhány hülyeség. Te is csak szívtad volna a fogadat. Életed könyve utolsó lapjához ért. Egyetlen lapot sem téphetünk ki belőle. Nem tudom, hallottál-e bármit is, de ezeket például kihúzattam a nővel, aki a búcsúztatódat felolvasta. A temetésed óta készülök arra, hogy végre eltöltsek veled néhány napot. Csak veled.
Néhány napot, csak veled (Telex.hu)
Egyszer igen, egyszer nem
Nincs Online, 2021. április 19.
Azt gondoltam, hogy egy szövőgyárban inkább a kéz sérül meg, a tenyérbe fúródik egy tű vagy leszakad néhány ujj. A kutyák ellen bottal védekezik, de így is megugatják, a házukig kísérik. Az ura otthon várja, nem tud mozogni, legfeljebb annyira, hogy délután begyújt. (részlet)
Milyen könnyű szeretni
Oktogon, 2021/2.
1987. Negyven fok, nyári szünet, klottgatya, tornacipő. Csillognak a kétforintosok a villamossínen, várjuk a huszonhármast. Hogy csinálják a Pénzverdében? Mi kilapítjuk a villamossal. Ez a villamosvonal a semmibe vezet, mintha végállomása sem lenne, csak folyamatosan zötykölődne ebben a mozdulatlan kietlenségben. (részlet)
Botlásveszély
Siópart, 2021/2. (2021. augusztus 7.)
Nem tudom, mi lehet velem. Néhány hete voltam egy húsfeldolgozó üzemben, ahol az értékesítési igazgató pont úgy nézett ki, mint egy süldőmalac. Az arcbőre rózsaszín volt, az egyik hajtincse pedig úgy kunkorodott, mint egy kis farok. Doktor Patkónak hívták. (részlet)
Néhány napot, csak veled
Telex.hu, 2021. március 6.
Te még ezt is képes voltál elrontani. Egy felmosókészletet. Egyszer csak nem forgott, nem szitált tovább. Anyám szerint nem értetted, hogyan működik, talán eltörtél benne valamit, pedig ránehezedni nem tudtál. Akkor már olyan vékony voltál, mint a karom. (részlet)
Bodor Ádám 85. születésnapjára
Magvető Kiadó, Facebook-poszt, 2021. február 22.
A szavaim ostoba csiholmányok, visszhangzanak közöttünk a szavaim, visszhangzanak a Gyimesek, hogy ezek a Gyimesek-e, őt kérdezem arról a Gyimesekben, hogy ezek a Gyimesek-e a terasz korlátján túl, a patakzúgásban, a fenyőgyanta és a kovászos kenyér illatában, ezek a Gyimesek, mondja, ezek a Gyimesek, ami könnyen kikövetkeztethető abból, mondja, miközben a térdkalácsán nyugtatja a kezét, megkeveri vele a narancsos koktélt, kisimítja az újságot, elnyom egy ásítást, hogy most Gyimesközéplokon vagyunk, mondja, miközben hallgat. (részlet)
Visszamegyek a kórterembe. Apám fekszik, anyám próbálja megitatni. A víz végigfolyik apám nyakán, hátradől, piheg, meglátom benne a harminc évvel ezelőtti arcát, a türelmetlen indulatot, ami bármikor kitörhet. Apám a halálos ágyán is képes bárkit megfélemlíteni, anyám megigazítja rajta a takarót.
Vannak csodák, pedig nincsenek (Élet és Irodalom)
2020
Nem is kell beszélni
Elle, 2020/december
Te folyton leengedve tartottad a redőnyt, mert nem szeretted, ha bárki benéz a szobába, és meglátja, hogyan élsz. Az orvosok szerint oda nem mehetsz vissza, mert többé nem tudod ellátni magadat, azt viszont senki sem tudja, mi lesz veled. Mindig azt hajtogattad, hogy eszünkbe ne jusson berakni téged egy otthonba, idegenek közé. De már ninc mit megbeszélni, mert a szavaid csak hangok, egymásba rohannak, összeütköznek, csikorognak, semmi értelmük. (részlet)
Amerika-külső, cseszkó-préri, karantén-zenék
Litera.hu, 2020. november 22.
Egy teljes kontinens után egy isten háta mögötti település, utazás helyett egyhelyben maradás: a Pusztaság (Pustína) című cseh tv-filmsorozat főcíme közben állóképeket látunk, csupa olyan mozgással, vagy inkább remegéssel, amelyek ráerősítenek arra, hogy ez a világ valójában mozdulatlan és mozdíthatatlan, látjuk a bányagép egyenletesen forgó marófejét, ipari tájképet füstölgő kéménycsővel, pókhálóval benőtt sarlókat a fészer falába fúrva, sarat, port, hamut. A nyolcrészes minisorozat azzal indul, hogy Hana, a helyi óvoda vezetője (s egyben a falu polgármestere) egy fára akasztva találja meg a gyerekek kedvenc szamarát, a szögesdróttal megfojtott Frodót. (részlet)
Ő volt a dédim
Enbudapestem.hu, 2020. október 26.
Kicsit szégyellem magam, amikor papa erről beszél, mert fogalmam sincs, mit jelent az, hogy a dédi belépett a munkástanácsba meg a Skype-bizottságba, mert szerintem olyan régen még nem is volt Skype. A papa mesél tovább, közben mosolyog, én meg csak bólogatok, mert minden olyan távoli, nem is mindig hallom a szavait, csak arra gondolok, hogy a dédi mennyi keszeget kifogott a kisdunából. (részlet)
Vannak csodák, pedig nincsenek
Élet és Irodalom, 2020. július 31.
Hazapazadeo abededonio, ez valami gyógyszer neve lehet, súgja anyám, és közben szorongatja az ásványvizes palackot. Apám folyton a mellkasához nyúl, keres valamit, de a hálóingnek nincs zsebe, nincs benne cigaretta. Elmegyek veletek, hogy vegyek csokiféléket, a Sportszeletnél nincs jobb. Elmosolyodom, de közben legszívesebben elsírnám magamat, ide jutottunk. (részlet)
Minden utazás
Jelenkor, 2020. július 13.
De a képzeletnek is megvannak a maga határai, a világ mint hely nem bejárható, és van valami szorongató abban a ráismerésben, hogy lényegében ismeretlen marad a számunkra. Aligha jutunk el Új-Zélandra vagy az Amazonas felső folyásához – marad a képzelet, a kihajtogatható térkép és a Google. Ráhúzom a sárga figurát az úthálózat egyik pontjára, aztán nyomkodom a gombot, megyek előre a semmiben. Néha megelőzök egy tyúkokat szállító motorost. Átfut előttem egy őz, a lovas kocsiról integetnek a kislányok, elhúz mellettem a mozgóboltos kocsi, a hangszóróból a Beverly Hills-i zsaru zenéje szól, recsegve, diszkóritmusban. A bicikli kerekei surrognak a betonon, szeretem ezt a hangot, az izzadást, a harminc fokot, a menetszél süvítését, a bogarakat a számban. (részlet)
2019
Dicsérjenek meg, szeressenek
Jelenkor, 2019/10.
Minden este hallgatom őket, az evőeszközök csörömpölésénél már a takaró alá dugom a fejem, nem várom meg a kántálást, a sipítozást, nem akarom hallani a sírásba hajló jajveszékelést, a gyereket, ahogy a vasrácsos ketrecet rázva zokog, tehetetlen dühében a parkettára vizel, körbevizeli az ágyat, semmi sem jó, semmi sem nyugtatja meg, hiába hozok neki túrótortát vagy masszírozom a hátát, csak néhány percig tart a csend és az ernyedtség kegyelmi állapota, aztán megint rázza a vasrácsot és nyáladzik. Mindent el lehetett felejteni, a levegőért esdeklő kétszáz kilós férfit, az iskolásfiúkat az ágyába csábító könyvelőnőt, a lakása ablakából a szemetet a járdára szóró vénasszonyt, csak a gyereket nem, a gyereket nem lehet, a hangot, ahogy a vasrácsos ketrecágy nyikorog a toporzékoló pelenkás óriás alatt, a tekintetét a gyermek elesettségével és ártatlanságával, az arcot, amely néha felnőtté torzult, a gyermektestből hirtelen egy felnőtt hideg szemei néznek vissza rám, és ez a felnőtt tudatában van tehetetlen állapotának, gyermek mivoltának. (részlet)
Az ürge és a tehén
Elle, 2019. január
A sötétkék autóbusz keresztülpöfögött az egész városon. Furcsa volt úgy utazni rajta, hogy nem kellett rá jegyet váltanunk. Átmentünk a Duna fölött, kicsit féltem, hogy összeomlik alattunk a híd. Aztán mentünk a folyó mellett is, szép helyen lakunk. Az autóbuszon nem mindenkinek jutott ülőhely, én ott álltam a közepén, ahol a műanyagpadló minden kanyarodásnál együtt fordult a busszal. Hányinger kerülgetett, alig vártam, hogy megérkezzünk Hűvösvölgybe. Csodálkoztam rajta, hogy miért nevezik Hűvösvölgynek, amikor szinte egész úton felfelé haladtunk. (részlet)
nem akarom hallani a sírásba hajló jajveszékelést, a gyereket, ahogy a vasrácsos ketrecet rázva zokog, tehetetlen dühében a parkettára vizel, körbevizeli az ágyat, semmi sem jó, semmi sem nyugtatja meg, hiába hozok neki túrótortát vagy masszírozom a hátát, csak néhány percig tart a csend és az ernyedtség kegyelmi állapota, aztán megint rázza a vasrácsot és nyáladzik
Dicsérjenek meg, szeressenek (Jelenkor Online)
2018
Bocs, fiúk, most miattam haltatok meg
Elle, 2018. július
A következő faluban csak gyerekeket látok az úton. Bicikliznek, gördeszkáznak, kurjongatnak egymásnak. A gyerekek sokkal kíváncsibbak a felnőtteknél. Azt mondják, csókolom, és közben mosolyognak. Sziasztok. Az árokpart tetején észreveszek két kisfiút, egy csenevész fa mögé bújnak. Kezükben, hosszú, műanyag tárgy, közelebb érve látom, hogy játékfegyver. (részlet)
Itt mindenki megfér egymás mellett
Forbes, 2018. június
Miért élsz Pécsen? Nem lenne jobb neked Budapesten? A legtöbben azzal érvelnek, hogy Budapest olyan sokszínű város, ahol semmi sem kelt feltűnést, hogy Budapesten el lehet vegyülni a tarka tömegben, hogy Budapesten a szubkultúra intézményrendszere sokkal nagyobb védettséget és szabadságot adhat. Én azonban nem vagyok meggyőződve arról, hogy a tömegben való elvegyülés valódi elfogadást, a szubkulturális pörgés való pedig valódi szabadságot jelent-e. Úgy érzem, hogy ha főként a hozzánk hasonló identitású vagy gondolkodású emberekkel érintkezünk, az csak látszatbiztonság egy konstruált világban. Elszigetelődés. (részlet)
szívritmus
Műút, 2018. április 15.
a zenelejátszón a peer gynt nyitánya
lelassítva széteffektezve
fémes klimpírozás
bársonyszintetizátor
tundrabasszus
zongoraindusztriál
a mi számunk
18 perc
16 kilométer
(versrészlet)
az üres iskolaudvaron
kupacokban állnak a falevelek
látom magamat átbújni
a szétfeszített rácsok között
a kezedet fogom
te is átbújsz utánam
a falevelek közé fekszünk
egymáshoz közel
belekezdek a mesébe
még csak a kerekerdőnél járok
de te már alszol
szívritmus (Műút)
az üres iskolaudvaron
kupacokban állnak a falevelek
látom magamat átbújni
a szétfeszített rácsok között
a kezedet fogom
te is átbújsz utánam
a falevelek közé fekszünk
egymáshoz közel
belekezdek a mesébe
még csak a kerekerdőnél járok
de te már alszol
szívritmus
2017
Én kicsi pónim
Szabad Pécs, 2017. október 30.
Kinézek a kocsiból a másik irányba, és hirtelen belém fagy a szó. Egy póni áll ott is, három lépésre tőlem. A szemei vérben forognak, a patájával szinte feltépi az aszfaltot. Én kicsi pónim, nyugodj meg, rebegem magamban, kicsikém, ne csináld, de akkor már tudom, mi következik. (részlet)
Jöjjön el a te országod
Elle, 2017. szeptember
Az ember lassan ráébred, hogy egy olyan országban élünk, amelynek lakosai iszonyatos energiákat fordítanak arra, hogy becsapják önmagukat. Ez a társadalom egyszerűen a csalásra és a bizalmatlanságra van berendezkedve, még mindig az éri meg a legjobban, ha ügyeskedünk, nyerészkedünk. (részlet)
Térkövezés, virágosítás, baszki
Könyvesblog, 2017. augusztus 20.
Belenyúl az egyik a festékbe, hogy megnézze, friss még-e. A másik fésülködni kezd a gereblyével, azután meg van lepve, hogy csomókban hullik ki a haja. Bámulom őket, tompa, hosszú jajjal. Tökkelütöttek. Nem csodálkozom azon, hogy bennünket mindenki kihasznál. Talán mégis a bátyámnak volt igaza. Ez itt nihil, barbárok vagyunk, a réti farkas hozzánk képest agysebész. (részlet)
Kiszállnék nagyon, de nem merek kiszállni
Jelenkor, 2017. június 30.
Te pasi vagy, óbégat a szentgyörgyi éjszakában, egyszerre kérdez és állít, gyere már tesó, ez itt egy pasi, valami előugrik a bokorból, csatakos, koromfekete arc, a kisöcsi az, őt eddig észre sem vettem, álcázta magát a tuják között, hogy csinálta, ezt az álcázást, ketten bámulnak, az asztaltársaim is engem bámulnak, ez paróka, megfoghatom, hol a csöcsöd?, nézem a kis cigánylány szemét, borzong rajtam, kinevet, szánakozik felettem, kérdőre von, ő a koldus, én meg vagyok az író a szálloda éttermében. (részlet)
Már csak egy embert kell kivárni és gazdagok leszünk
Alföld, 2017. február
Legalább a következő néhány hétben főzhetünk valamit, elegünk van a konzerv babfőzelékből meg a műbeles virsliből. Juhbeles virsli? Álom, édes álom. Veszünk egy könyvet a jegyzetboltban. Megújítjuk a videókölcsönző bérletét. Fagyi, tölthető akku a walkmanbe, Kinga elmehet szolizni. (részlet)
De azért kinyílt a bicska a zsebemben. Nemcsak az, hogy leparasztozott, parasztozzon, ha akar. Hanem ez a gúnyolódás, hogy melyik út megyen itt Budára? Mintha itt mindenki úgy beszélne, hogy megyen, hallik meg vína.
Térkövezés, virágosítás, baszki (Könyvesblog)
2016
Az éjszaka mindenhol csöndes és sötét
Made in Pécs magazin, 2016. november 30.
Úttalan utakon menekültem. Még a bajuszomat is levágattam, nehogy felismerjenek. „Emberek, ez itt a vajda, megöletett háromezer embert, aztán a vérükből ivott” – ezt nem akartam hallani olyan parasztoktól, akik kiegyenesített kaszával jártak. Ha látták volna a sövénykerítésemet, csupa sóhaj és jajkiáltás. Némelyik tolvaj még egy héttel később is az életéért könyörgött, miközben kiállt a szájából a karó. Nem kell ahhoz beszélni, hogy megértsük egymást, mindent kiolvastam a tekintetükből. Aztán nem forgatták tovább a szemüket, azokat a hideg, kocsonyás golyóbisokat. A vérivás? Na, igen. (részlet)
De hát ők sem értik egymást
Népszabadság, 2016. július
Puszkász, kiáltotta el magát valaki a díszteremben, és ezen mindenki hangosan röhögni kezdett. Mágyárszke fudbálszke kátásztrófá, dalolt a kommentátor, a második félidőben csak annyit tett hozzá elégedetten: fesztivál. A hetedik gólra az est vendégei már csak csöndes csámcsogással reagáltak. Jóanyám és jóapám kirendelt tolmácsa, Ljubica a mustárral összekent perzsaszőnyeget bámulta. Nekem nagyon tetszett az egyik focista, Szivacsevicsnek hívták. (részlet)
A nyíltság álcája
Elle, 2016. április
Egy olyan nő számára, mint amilyen én vagyok, minden nap ugyanazzal kezdődik, borotválkozással. Fölkenem a zselét, a borotva csak úgy suhan az arcomon. Leöblítem magamat. A bőröm olyan sima, mint a babapopsi. Amióta szőrtelenítem az arcomat, egész jól néz ki. Villanófény, te csodás. Korábban borotválkozás után is látszott a borostám, hiába kentem rá a legdrágább alapozót. Sminkeltem, belenéztem a tükörbe, és úgy éreztem magam, mint egy majom. Kinek volna így kedve kimenni az utcára? Nekem nem volt. (részlet)
Nem kell ahhoz beszélni, hogy megértsük egymást, mindent kiolvastam a tekintetükből. Aztán nem forgatták tovább a szemüket, azokat a hideg, kocsonyás golyóbisokat. A vérivás? Na, igen.
Az éjszaka mindenhol csendes és sötét (Made in Pécs Magazin)
2014
Ez egy stadion, én pedig az edző vagyok
Élet és Irodalom, 2014. május 20.
A gyerekek az apró bányászházakban laknak. Végigmennek a keskeny utcákon, pattogtatják a labdát. A labdák folyton laposak, egy hét alatt leengednek. És fogynak, az egyiket Jenny szaggatta darabokra. Jenny egy pitbull, a pálya melletti udvaron lakik. A házban még kilencen. Nemrég tízen voltak, de a legnagyobb lány férjhez ment vidékre. A gyerekek szerint ez csak mese, Roxit az apja kurvának adta el Hollandiába. Bálint szerint így megy ez a telepen. Van miről beszélgetni két gyakorlat között. Baloghék elkapták Tomit, de nem nagyon verték meg. Jancsi nyert tizennégyezer forintot tippmixen, aztán az egészet elköltötte borítékos sorsjegyre. Zsiráf megütötte az ujját kalapáccsal, majd lyukat fúrt a körmébe, hogy kifolyjon alóla a genny. Dani két hete utcai cipőben jár focizni, mert az apja kiszedte a fűzőt a tornacipőjéből. A faszszopó apám, ahogy Dani emlegeti. Edzés után mindig bekéredzkedik a kocsiba, a házuk előtt kiteszem. Az ablak nyitva, a szoba közepén villanykörte ég. A falról mállik a tapéta, bútor sehol. (részlet)
Ez a végkielégítésem
Jelenkor, 2014/3.
Megint ott ültek a restiben. A kopasz két Hubertust rendelt. Szomorú szarvas. Miért bámul, és miért nincs teste. Nem akalok balhét, hazaviszünk, a pénz felét megtalthatod. A kopasz suttogott. Kell is a pénz, SH, távkapcsolós tévére. A szomszéd asztalnál dominóztak. A szakállas férfi furcsán nézett rá. A pultosnő a bárszéken ülve telefonált, a lábát keresztbe tette, a haját igazgatta. Telefonáljál csak, ribanc. Te meg visszaadod a pénzem. Belenyúlt az autóstáskába, a pénztárcája megvolt. Tovább beszélgettek. A raccsoló férfinak volt egy lánya, Melissza. Egészségedre. (részlet)
2013
Megbotlott a lépcsőn, elesett
Jelenkor Online, 2013. július 20.
A nők egyre közelebb húzódnak egymáshoz. Körülöttük húshegyek tornyosulnak. A legmagasabb férfi váratlanul leguggol az egyik nő elé. A fény megvilágítja a nő arcát, a szája felszakadt, a szeme körül lila karika. A férfi megfogja a nő kezét, nézi, szuggerálja. Úgy tesz, mintha megbocsátásért esedezne, de csak alakoskodik, s ezt a nő is tudja. Eljátsszák a szerepeiket, egyebük nincs. Nyílik a recepciós ablaka. A legmagasabb férfi felpattan, ő adja oda az iratokat. A hölgy megbotlott a lépcsőn, elesett. A hölgy, vagyis a felszakadt szájú nő meg sem rezdül, csak a szájából szivárog tovább a vér. Kísérője az ajkát harapdálja. (részlet)
A hölgy megbotlott a lépcsőn, elesett. A hölgy, vagyis a felszakadt szájú nő meg sem rezdül, csak a szájából szivárog tovább a vér. Kísérője az ajkát harapdálja.
Megbotlott a lépcsőn, elesett (Jelenkor Online)
A hölgy megbotlott a lépcsőn, elesett. A hölgy, vagyis a felszakadt szájú nő meg sem rezdül, csak a szájából szivárog tovább a vér. Kísérője az ajkát harapdálja.
Megbotlott a lépcsőn, elesett
2012
Óriáskerék
Látó, 2012/7.
Az elefánt trombitálni kezdett. Mintha valaki egy rossz motort próbált volna beindítani, de a gépezet csak morgott, pöfögött. Vagy szekrényeket tologattak valahol, nem lehetett egyértelműen eldönteni. Aztán az elefánt megköszörülte a torkát, és rázendített, a hangjától még a szobrok is életre keltek. Csak benne nem volt élet, egyik lépés a másik után, de mégis hová, miért. Reggel még erőt vett magán, sminkelt, parfümöt fújt magára, körömcipőt húzott. Az kopogott annyira, a tűsarkú cipő, a légkalapács az agyában. A szél faleveleket fújt szét az utcán. Falevél, búcsúlevél, már nem szeretlek, ne keress. Nyolcvannyolc napja nem kereste. Csak telefonon, de az egy ideje már ki sem csöngött, a megadott számon előfizető nem kapcsolható. Géphang, tubaszó. Az elefánt megint trombitált, a téglafalon túl ott az állatkert. Kip, kop, kopogok, itt vannak az állatok. (részlet)
Pöttyök
Látó, 2012/7.
Magasabb fokozatra állította a konvektort, a fűtőlemezek kattogni kezdtek. Több szólamban, a magasakat mélyek követték, aztán ismét jöttek a magasak és így tovább. A kattogás ritmikus volt, mégsem lehetett felfedezni benne rendszert, hiába számolta az ütemeket. Ha legalább létrejönne valamiféle mintázat, például egy matematikai sorozat vagy egy dallam. De nem, csak kattog és kattog. A szomszédja szerint a konvektor a hőtágulás miatt kattogott. Hőtágulás, még mit nem. Legszívesebben szétszerelte volna a készüléket, de a használati utasítás szerint ez életveszélyes és tilos volt. Nem is tudott aludni azon az éjszakán, csak forgolódott az ágyban. Életveszély, korábban még soha nem volt életveszélyben. (részlet)
Falevél, búcsúlevél, már nem szeretlek, ne keress.
Óriáskerék (Látó)
Falevél, búcsúlevél, már nem szeretlek, ne keress.
Óriáskerék
2011
18 500 tonna vasbeton
Élet és Irodalom, 2011. november 4.
Az alumíniumvázon száz meg száz karcolás, harminc év alatt volt időm elolvasni mindegyiket. Szerelmes üzenetek, nők és futballklubok nevei, gyűlöletkitörések, segélykiáltások. A korláton túl a terasz nem ér véget. A tartóoszlopok között fél méter széles betongyűrű öleli körül az épületet. A mélység csak azután következik. A betonszirtek megőrizték a múltat, rovátkákat, jelöléseket, az építőmunkások cipőtalpának lenyomatait. Vannak friss nyomok is. A városban mindenki ismer valakit, aki innen vetette magát a mélybe. A maradványaikat hamar elszállítják, de lábnyomukat a nap lassan beleégeti a terasz betonjába. (részlet)
Aztán megint vége lett
Jelenkor, 2011/4.
Az élet halvány nyomai. Ruhaszárító kötelek a fákra aggatva, a verandán kifeszítve. Tócsa, cipőnyomban. Pirosra festett ablakkeretek, színes Daciák. Villanyoszlopra drótozott táblák, balra a mofetták, jobbra a sífelvonó, előre semmi. Százéves villák, tornyokkal, fagerendázattal, fafaragványokkal. Egy hosszúkás épület, eladó. A vakolat lehullott, a telefonszám utolsó számjegyeivel együtt. Üvegcsonkok az ablakkeretekben, üvegszilánkok, cserépmaradványok a fűben. A lapulevél az ablakig ér, a sárgára és vörösre festett helyiségben egymáshoz csavarozott moziszékek mállanak. A villanykapcsolókat és konnektorokat kiszerelték a falból. Az ablakkereten át egy domboldalra látni, villanyoszlop dülöngél a méteres gazban. Vakít a fényesség, kint minden kifehéredik, belül minden elfeketül. Minden szürke. (részlet)
Litera-netnaplók (2011)
2011
Pirosközeli pink
2011. augusztus 21.
Ez a vatta már olyan, mintha véres lenne. Hamar megszárad, összezsugorodik a nedvességtől. Véres vatták kettő, micsoda pornófilmcím lenne. Vagy véres pamacsok, Kafka után, a fegyencgyarmaton. A tökéletes kivégzőgép, amiben a borona tűhegyei az elítélt bőrébe írják az általa megszegett parancsot. Az áldozat vattaágyon fekszik, szájában szőrlabda. Be is dobom a szemétkosárba a vattát, jöhet a következő, folytassuk. Mielőtt focizni megyek, általában lemosom a lábujjaimról a körömlakkot. (részlet)
Krizantémok
2011. augusztus 20.
A telefonban összevesztem apámmal. Szerinte a krizantém az krizantén, szerintem pedig krizantém. Mondanám neki, hogy nézze meg az interneten, de neki csak egy Videoton tévéje van, négy csatornával. Meg az emlékei a nyolcvanas évekből, amikor még minden szép és jó volt. Vagy írjam meg azt, hogy délelőtt lementem a pincébe a biciklipumpáért, de nem találtam, és amikor visszamentem érte a lakásba, akkor rájöttem, hogy hol felejtettem el megnézni a pincében, és amikor visszamentem a pincébe, hogy megnézzem ott, ahol korábban elfelejtettem, akkor vissza kellett mennem a lakásba, mert az asztalon hagytam a pincekulcsot? Két és fél emelet szorozva néggyel, az tíz. Végül gyalog mentem krizantémot szedni a kerek erdőbe. Láttam egy harkályt és egy búbos bankát. (részlet)
Zombi vagyok
2011. augusztus 19.
A reggeli kávé mellé a város panorámája. Havihegy felől kék az ég. A Tenkes felől zöld az erdő. A kabócák és a tücskök alszanak, a gerléket már tegnap sem láttam. Délelőtt zenét hallgatok a netnapló miatt. Órákig tart, mire elkészül a szöveg. Még háromszor annyi zenét linkeltem volna, vagy üzentem volna másoknak is a Literapostával. Majd legközelebb. Iszonyú a hőség. Egy hónap után újra bekapcsolom a ventilátort, de rögtön fázni kezdek tőle. Izzadok, didergek. Nincs időm rendes ebédre. Marad a csípős bivalykolbász, rozskenyérrel, paprikával és a maradék Anikósajttal. Találok az üveg alján két szem olivát, beosztom. A bivalykolbász marha jó. (részlet)
Play
2011. augusztus 18.
Zenei szempontból a tévé is totális csőd. Az MTV-t átugorhatjuk, és most a VH1-on sincs éppen Freddie Mercury toplista. A Simpson-család zseniális, a délutáni részben a katolikusok és a protestánsok harcolnak Bartért. Marge álmában megjelenik a katolikus mennyország, mindenki Flatleyre táncol. Rémálom. De micsoda bőrnadrág! Az egészet a Discovery Channel műsorreklámja menti meg. Kígyók kígyóznak, támadnak, harapnak, mérget lövellnek. A háttérzene Alice Cooper, haha, ugye tudják, melyik számról van szó. Elárulom: Poison. Your blood like ice, zseniális, százszor jobb, mint az MTV. (részlet)
Két és fél emelet szorozva néggyel, az tíz. Végül gyalog mentem krizantémot szedni a kerek erdőbe. Láttam egy harkályt és egy búbos bankát.
Krizantémok
A gerlék eltűnnek
2011. augusztus 17.
A neved világoskék betűkkel. Ha írsz, alul mozogni kezd egy ceruza. Vagy narancssárgán villog a tálca. Ha becsukom a szemem, ez a villogás még sokáig ott marad előttem. A szoba közepén nagyobbat kell lépnem, a parketta nyikorog. Az alattam lakókat zavarja a nyikorgás. A szemközti házban lakók balett-táncosnak hisznek. Karácsonyra kaptam egy búgócsigát. Néha elindítom, és nézem, ahogy a bohócokból álló zenekar tagjai eszeveszett pörgésbe kezdenek. Eltévesztem a kijáratot a körforgalomban. Körbemegyek, és csak másodjára fordulok ki a helyes irányba. Csak felfelé, tovább. Végig a kanyargós utcán, balra a város panorámája, a város fényei. Jobbra fenyőfák suttognak. Csokipapír a kesztyűtartóban, nem én szeretem a Balaton szeletet. A pollen égeti a szememet, könnyezem. Felkanyarodok az üres telekre, kikerülöm a betonkeverőt. Szakadék alattam, csillagos ég fölöttem. Itt hallgattuk először együtt a kocsiban a My Bloody Valentine-t. (részlet)
Foci, futball, calcio
2011. augusztus 16.
Persze, még én is láttam jó magyar focit. A Verebes-féle Rába ETO-ról halvány emlékeim vannak, csak a Dinamo Minszk elleni 3:6 ne lett volna. Verebes tényleg mágus volt, akkoriban még nem fotelből nézte a meccset, mint a Vasasnál, és nem is nevezte volna Európa-klasszisnak Klausz Lászlót. Vagy ott volt a Békéscsaba aranycsapata, Szarvassal, Kulcsárral, Árgyelánnal. A Fradi elleni 5:2-t Ózdon láttam, a kocsmában egy eszét vesztett tata kaffogott mögöttem. A Tyeksztyilscsik Kamisin elleni meccset rádión hallgattuk, apám fusiban fát vágott a Szilágyi Erzsébet fasoron. A motoros fűrész elnyomta a Sokol sistergését, de nem is baj, 6:1 lett a vége az oroszoknak. (részlet)
Neonok
2011. augusztus 15.
Egy csapatba kerülök a kopasszal meg Ferivel. Három cigány a három magyar ellen, ez jó, röhög a túloldalon Ati. Rögtön letalpalom. Hagyjad már, ez kell is neki, mondja a kopasz, miközben szabadkozom. Nem volt direkt, csak elkéstem. Az ellenfél legjobbja a kalácsképű cigánygyerek, Don Corleone. Kicsit szégyenkezve mutatkozik be, tényleg elég hülye név. De még nincs vége, a harmadikat, Rámbónak hívják, nyolcéves. Aki hiányzik: Lakatos Alendölon. Don Corleone pengésen flikk-flakkol, kár, hogy minden passzát le lehet olvasni, 4:0, 5:0. A hatodikat dropból lövöm, az üres kapuba. Két hete a Balatonon ugyanez nem sikerült, majdnem kirúgtam a labdát a parkolóba, aztán inkább elköszöntem. Égő volt. A hetedik Ferié. Lehasal a betonra, a gólvonalról fejel. Belőle sem lesz futballista, pedig a PMFC-ben játszik. Én meg a PVSK-ban bokszolok, dörmögi Don Corleone. (részlet)
A rendőrök becsukják a dühöngő ajtaját, majd besétálnak a pályára. A labda a sarokba gurul, megpihen. Maga kimehet, mutat rám az egyik rendőr, akkor még nem volt itt. De én inkább maradok, Don Corleone már a haverom.
Neonok
Netnaplók a Literán -- a Jelenkor naplója (2011)
Küldje el újra, júniusban hoznánk
2011. május 14.
Elő kellene keresni valahonnan valaki szövegét, most még a neve sem jut eszembe. Senki sem találja a levelek között, a kukában sincs. A kézirat meg itt a táskámban, szerkesztői javításokkal. Ráadásul szombaton kiesett az MTK az NB I-ből. Kellene írni erről valamit. Statisztikákat előbányászni, emlékeket a múltból. Aztán visszavezetni néhány szerzői korrektúrát, csak néhány javítás az egész. És azt a történetet is hetek óta meg akarom írni a koldusról, akinek végül nem adtam oda az ötvenest. Zöldre váltott a lámpa, indulni kellett. Pedig még futott is a kocsi után, látta, hogy a táskában kotorászok. Szegény. Hogy állunk a Hírstarton? Sehogy. „Hetente robbant óriásbombákat a magyar kormány”, „Gyógyszereken él a TV2 egykori híradósa”, „Szopómozgás, IV. Béla: érettségi az FN-en”, ma ezek mennek, de azért se linkelek. (részlet)
Költözés
2011. május 10.
Mindenki hazament. Egyedül maradtam az épületben. Három szint, húsz, harminc helyiség. Felveszem a cipőmet, sétálni indulok. A folyosón félhomály, süppedős szőnyegek, márványzat, aranyozás, intarzia. Bekukucskálok egy-egy ajtón. Az egyik irodában emberméretű széf, a másikban papírrepülő az asztalon. A ház teljesen elhagyott. Néhány hete rajtunk kívül mindenkit kiköltöztettek az épületből. Éppen akkor, amikor eldöntöttem, hogy hetente kétszer bejárok a szerkesztőségbe. Szellemként kísértek, láncot húzok magam után, az elvarázsolt kastély kulcscsomóját. Papírgalacsinba csomagoljuk, mielőtt ledobnánk egymásnak az ablakból, hogy ne üssön akkorát. A főbejáraton lakat, csak a hátsó ajtót használhatjuk, két kulcskészletet kaptunk hozzá. Több kulcs egyáltalán nincs. (részlet)
