útibeszámolók
Krems, Ausztria
A Piano Bár mindig segít
Jelenkor, 2020. április 5.
Kremset a Wachau kapujának is nevezik. A Wachau a Duna völgyének legszebb ausztriai szakasza, hasonlít a Dunakanyarhoz, csak a Duna itt még folyó, és nem folyam, mint a Prédikálószékről nézve, a táj pedig vadregényesebb.
Dánia
Jobb a hügge, mint a kóla
Jelenkor, 2019. augusztus 12.
Kétezerötszáz meccs öt nap alatt. Kétezerötszáz alkalom az örömre és a boldogságra. Visszamegyek a büféhez, útközben elfelejtem, hogy le akartam fényképezni a teheneket. Jönnek a szomorú arcú ghánai srácok, az edzőjük mintha megnyugodott volna. Szerintem érzi a hüggét, jobb, mint a dobozos kóla. (társszerző: Havasréti József)
Koper, Szlovénia
I Love Koper
Jelenkor, 2019. január 19.
Koper méreteiről sokat elárul, ha megérkezik a kikötőbe egy-egy hatalmas tengerjáró hajó. Ezek a többemeletes monstrumok egészen megdöbbentő látványt nyújtanak a vörös cserepes házak hátterében, egy-egy ilyen óceánjáró mérete a fél belvároséval vetekszik. Kicsike, megkapó város. A történelmi emlékek, több száz éves épületek itt nem a forgalomtól elzárt kulisszák, hanem (ez is olyan olaszos) a mindennapi élet színhelyei.
Dánia
A bizalom mindenkit felemel
Jelenkor, 2018. november 10.
A dán modell (ha van egyáltalán ilyen) lényege a nyitottságra, empátiára, pozitív életszemléletre való nevelés. A rendszer lényege, hogy a fiatalok kreatív, autonóm személyiségként lépjenek át a felnőtt életbe – azaz tizennyolc éves korukra valóban felnőtté váljanak. De Dánia nemcsak a gyermekeké és a felnőtteké, hanem az időseké is. Sehol nem láttam még az utcákon, a kávézókban, üzletekben vagy a tengerpartokon ennyi aktív idős korú embert, mint Dániában.
Velebit, Horvátország
Fölöttünk a hegyek, alattunk a tenger
Jelenkor, 2018. június 22.
Nem viszünk haza szíreket, csak egy kis sajtot meg pálinkát. Valamint emlékképeket a kétszemélyes haltálról mángolddal és olajos káposztával. A Zavratnica-öbölben fekvő hajóroncsról. A Jablanac melletti kőtengerről. Povile elhagyott bocsa-pályájáról. Meg arról a két bácsiról, akik egy hegyi faluban üldögéltek ugyanúgy ugyanazon a lócán, délelőtt, majd délután is. Mellettük a tábla, „apartman 20 m”. De nem volt ott semmi más, csak mezőgazdasági gépek, olajoshordók, tyúkok és egy megkötött kutya.
Bécs, Ausztria
Bezzeg Bécs
Jelenkor, 2018. március 12.
Ami miatt egyébként a fél életemet Bécsben tölteném, az a közlekedési rendszer. Bécset elővárosi vonatok, metrók, villamosok szelik keresztül-kasul, s kamaszkoromban hónapokig tartott feldolgozni azt az élményt, hogy Mödlingben felültem egy patyolattisztaságú vagonba, amely negyedóra alatt kirakott Bécs belvárosának valamelyik pontján. (Na, jó, átszállással fél óra.) Nézegettem az embereket, a házakat, a különböző övezeteket, városökológiai vizsgálódások, kezdő szint.
Erdély
Aztán megjönnek a fiúk, és lebontják a hulladéktartó dobozt
Jelenkor, 2017. augusztus 30.
A belváros: minidebrecen. Az István-torony alatti múzeum üvegteteje: Pécs, Cella Septichora. És egy kis nyolcadik kerület: a mögöttünk parkoló autó egyik ablaktörlőlapátján filctollal írt cédula, a másik mögött féltégla. Most még olcsón megúsztad, hogy a kapubejáró elé parkoltál, haver. Ilyen a hangulat a McDonald’s melletti parkolóban is. Férfiak golyóálló mellényben, a hátukon felirat, securitate.
Erdély
Wifi van, de ne legyen
Jelenkor, 2015. augusztus 28.
Egy darabig még maradnak a farönköket szállító kamionok, a mindenfelé szétszórt, omladozó ipari létesítmények. A nem működő szemaforok és az útszéli kurvák. A kürtőskalácsot és mézet árusító bódék a hágók tetején. A meredek lejtőkre épített juhkarámok. A lovas kocsik és a lovas kocsik mellett rohangáló kutyák. Marad a medvenyom a faluszéli sárban. A fák közül váratlanul előbukkanó, kiszámíthatatlan pásztorkutyák. „Azok a legveszélyesebbek, veszélyesebbek a medvénél is” – mondja az egyik házigazdánk, Bodor Anikó.
Ostrava, Csehország
Ostrava, a megragadhatatlan város
Jelenkor Online, 2014. november 29.
A trolivezetékeken sárgás fények futnak végig, és ugyanezek a sárgás fények világítják be az utcasarkokat és az ablakokat, a hidakat, a városon átfolyó Ostravice vizét. Egyedül a polgármesteri hivatal óratornya fénylik kékesen az éjszakában. Meg egy nagy doboz, egy furcsa épület a dombtetőn. Már a Keltičkován járunk, száz méterre a szállodától. Letérdelek a macskakövekre, hogy lefényképezzem a világító kockát. Megnyomom a gombot, a gép fókuszál, de mire exponál, az épület váratlanul színt vált. Kék helyett piros.
Erdély
Székely panelek, székely fenyvesek
Erdélyi anziksz, 3. rész
Új Szó, 2012. augusztus 19.
Panelházak, blokkházak. Az ezredik erdélyi tömbház a Gróf Mikó Imre út és a Nicolae Balcescu vagy a Grigore Balan sarkán. Egyik sarok olyan, mint a másik, minden sarkon álltunk már. A kocsiból nézzük a blokkházakat, a tömböket, amelyek Murmanszkban, Minszkben, Szczecinben és Szarajevóban is ugyanazt jelentik. A kollektivizmust és a kontrollt, a szürke árnyalatait. Azokat a tereket, ahol a piros, a kék, a sárga, a zöld is egy – szürke.
Erdély
Bölön, Barót, Brassó
Erdélyi anziksz, 2. rész
Új Szó, 2012. augusztus 19.
Apáca felé behajtani tilos, zsákutca. A táblákkal nem kell törődni, mosolyog egy bácsi az árokparton ülve. Az Olt túloldalán fekvő falvak lehangolóan mutatnak. Ürmösnél az út elfogy, csak a gödrös salak marad. Ürmösön három nemzetiség él együtt, magyarok, románok, cigányok. A faluban nagyjából ezer roma él, közülük öten dolgoznak Brassóban. Marad a kéményseprés meg a téglavetés, az olcsó „cigánytéglára” nagy a kereslet errefelé.
Erdély
Arany, Petőfi
Erdélyi anziksz, 1. rész
Új Szó, 2012. augusztus 19.
Nagybánya környékén egyetlen magyar többségű falut találunk, Koltót. A falut, útjelző táblák hiányában, nehezen találjuk. Holdbéli tájon haladunk. Földhányások, villanypóznák, néhány ló, elszórtan, csak úgy, dísznek. 1847-ben Koltóra utazott nászútra Petőfi Sándor és Szendrey Júlia, a kastély jelenleg Teleki–Petőfi-múzeum. Petőfi negyven napot töltött Koltón, s ezalatt, szeptember végén, huszonnyolc verset írt a híres somfa alatt. Ahol éppen táncház zajlik.
Trieszt, Olaszország
Olasz futballtúra Habsburgokkal és punkokkal
Focitipp.hu, 2009. március 24.
Noha Trieszt és Budapest között 550 kilométer a távolság, az észak-olaszországi város erősen kötődik Magyarországhoz, Trieszt volt az Osztrák-Magyar Monarchia legfontosabb tengeri kapuja. A meredek hegyoldalon fekvő várost ennek megfelelően a XIX. század végén Bécs képére formálták építészei. Bár a várost egy 1100 méter hosszú töltés védi a déli széltől, szombat reggel orkán fogad a „halászok mólójánál”.
Salzburg, Ausztria
Ki emlékszik már Puskás Öcsire?
Focitipp.hu, 2008. június 19.
Mielőtt a meccsre indulnánk, még megismerkedünk erdővel-mezővel-háztájival, nincs az a kereszteződés, ahol ne fordulnánk rossz irányba. A megaparkolóból busz visz az arénába, az nem téveszt. A salzburgi stadion egy dombon fekszik, szemben egy faiskola, távolabb egy füstöt okádó gyártelep. De ez sem tereli el a figyelmünket arról, hogy gyakoroljunk, doxa, hübrisz, logosz – ezekre a kulcsfogalmakra szükségünk lehet, ha görögül szeretnénk válaszolni, amikor valaki megkérdezi tőlünk (például Hrisztosz Piolisztól), hogy vajh’, miért egy másik szektorba akar bejutni a jegyével.
Udine, Olaszország
Tottiék előbb hisztiztek, aztán fociztak
Focitipp.hu, 2008. április 15.
A húszezer néző tíz perc alatt eltűnik a lelátókról. A parkolóban néhányan kisasztalokon szendvicseket készítenek, a csomagtartókból előkerül a sonka és a sajt. Berregnek a robogók, a szuveníres sátornál fogynak a Di Natale-mezek. Néhány bácsi a biciklijére támaszkodva még megbeszéli a látottakat, aztán ők is elindulnak hazafelé. A kisvárosi élet a maga olaszos bájával zajlik tovább. “Ezen a héten kikaptunk, jövő héten majd nyerünk” – ilyen egyszerű ez arrafelé.
Berlin, Németország
„Azért nagy szerencsénk volt!”
Focitipp.hu, 2006. június 27.
A lefújás pillanatában mindenki az utcán énekel, „Italia, Italia”. A szakács immár civilben ül be egy olasz zászlókkal beborított ősöreg Lanciába, indulhat a berlini rali. Egy harmadik emeleti lakás erkélyén vagy tízen táncolnak, de hirtelen vagy egy tucatnyi olasz jelenik meg az étterem előtt is: van, aki már egy pohár borral a kezében érkezik. A járdára olasz zászló kerül, az asztalra előre behűtött pezsgő. „Azért nagy szerencsénk volt” – ismeri el a pincér, miután egyórányi várakozás után kihozza a pizzánkat.
Lipcse, Németország
Helyszíni tudósítás Lipcséből
Focitipp.hu, 2006. június 25.
Ottóval barátkozom össze a legjobban (ismerik a FIFA-szlogent? „A time to make friends”), pedig összefutok néhány kakastaréjos argentinnel, pókember-maszkos és struccon lovagoló mexikóival is. A 24 éves német srác élete első vébéjén szervez, és szeretné, ha „a mexikóiak inkább hosszú indításokkal játszanák át a középpályát”. Én nem szeretném, de abban egyetértünk, hogy nem lenne rossz, ha az orrunk előtt rugdosnák a fiúk a tizenegyeseket. Otto szeretné, ha Mexikó jutna tovább, „a nyolcaddöntőben talán könnyebb dolgunk lenne velük szemben”.
alkalmi szövegek
2019
Fagyott testek, dermesztő világ
Kritika a Valan – Az Angyalok völgye című filmről
Jelenkor, 2019. december 2.
A karakterek életszerűségét erősítik a párbeszédek és a jelenetek, nyoma sincs a magyar filmekben gyakran tapasztalható modorosságnak, túljátszásnak. A színészek egyszerű dolgokat mondanak és tesznek a vásznon, játékuk mégis felépített, komplex személyiségeket sejtet, kész karakterek. Pont olyanok, amilyennek azokat az embereket képzelem, akiknek a szerepét megformálják. A párbeszédekből gyakran hiányzik a lekerekítés, és ez a töredékesség is növeli a folyamatos feszültséget. (részlet)
Otthagyva a meccset, immár a konyhában
Kukorelly Endre: Pálya, avagy Nyugi, Dagi, nem csak a foci van a világon
Jelenkor, 2019. május 28.
Igaz, változnak az idők, és a mai iramhoz képest békebeli tempóban labdázgató „Aranycsapat az első perc végén kapná az első gólt Etyeken, nem is értenék, mi van” (263.), de akkor is, nálunk a futball alighanem még sokáig megmarad az egyik legfontosabb világmagyarázó jelenségnek. Lehet róla írni, merengősen a pátoszról, okosan az ellentmondásokról, érzékenyen a játék szereplőiről, színesen az unalomról. És hátborzongatóan szépen: a Pálya című vers egyszerre szociális tabló és a futballozás lényegét megragadó szonett. „Ülsz velük a napon” – végül is tényleg ez a lényeg, ez a napon ülés, ami a futball nélkül valahogy mégsem lenne. (részlet)
Misztikus tájak, áthatolhatatlan erdők, sötét fakerítések, félhomályos otthonok. Csodálatos képek, amelyek már-már átlépik a szociogiccs határát, valójában azonban csak belépőt jelentenek azokba az intim terekbe, ahol a film megmutatja legnagyobb erősségeit. A Valan az atmoszférateremtéstől, a szociális miliő ábrázolásától és a szereplők által megformált karakterek hitelességétől lesz jó film.
Fagyott testek, dermesztő világ
2018
Inkább Verebes József vagyok, mint Louis van Gaal
Félidős összegzés a futball-világbajnokságról a Litera felkérésére
Litera, 2018. június 27.
Nem értek a futballtörténelemhez és a játékszisztémákhoz, nem különösebben nyűgöznek le a taktikai rajzok, a műholdakból kinyert statisztikai adatok, lőlapok és hőtérképek. Azt hiszem, sokkal inkább vagyok Verebes József, mint Louis van Gaal, ez van. Az érzéseket és az ösztönösséget, nem pedig a tudományt szeretem a futballban. (részlet)
Gyerünk Eriksson, davaj Másiksson!
Előzetes a futball-világbajnokságról a Lábjegyzetek felkérésére
Lábjegyzetek, 2018. június 14.
A nyitómeccstől egyébként nem várok sokat, a nyitómeccs általában gyönge szokott lenni. Az első, amire emlékszem, egyébként is keserű véget ért. A címvédő olaszok Altobelli kapáslövésével a hajráig vezettek, aztán jött Szirakov a 85. percben, Olaszország–Bulgária 1:1, ugyancsak 1986. A jobb felső sarokban villogó R betű, oxigénhiányos mexikói futballmezők. De a többi sem volt túl emlékezetes. Emlékszik még valaki arra, hogy az 1994-es nyitón a bolíviai csapat csodafegyvere, egy hosszú hajú indián (Marco Etcheverry) a 79. percben csereként beállt Németország ellen, majd négy perc múlva piros lapot kapott rugdosódásért? (részlet)
Minden perfekt
(Fekete komédia)
A Litera „Magyar ballada” című meghívásos pályázatára írt egyfelvonásos darab
Litera, 2018. június 29.
Gyula: Te tudsz valami másra gondolni a pénzen kívül?
Pista: Évi is mindig azt mondta, hogy anyagias vagyok. Aztán másnap kikönyörögte magának a századik cipőt vagy egy kaliforniai nyaralást. Soha nem fogom megérteni.
Gyula (jelentőségteljesen): A nők csak figyelemre és szeretetre vágynak. Nem lehet őket megvásárolni. Az érzéseket nem lehet megvásárolni.
Pista (gúnyosan): Gyula, te mindent tudsz! Köszönöm a tanácsokat. Hívhatlak Buddha úrnak?
Gyula: Sziddhárta, ez Buddha eredeti neve, ha érdekel. Egy időben sokat olvastam a filozófiájáról.
Pista (elkomolyodik): Tíz évvel ezelőtt mi is jártunk a Szent fog templomában. (várja a hatást, de Gyula oda sem figyel rá) Szerintem az nem Buddha foga volt, csak egy hamisítvány. Szép volt a szentély, de az elefántok jobban tetszettek. Bársonyszőnyegekkel díszítették fel őket, és színesre festették a patájukat. (részlet)
Jó, akkor itt fogunk focizni
Villanások az I. Futball-EP kapcsán
Jelenkor, 2018. április 21.
EP valahol mintha azt írta volna, hogy minél idősebb lesz az ember, úgy kezdi megérteni és tisztelni az olasz futballt. Szeretnék erről írni valamit, de sehol sem találom a pontos idézetet. Remélem, lesz valaki az olvasók között, aki tud ebben segíteni, köszönöm. (részlet)
Azt sem tudom, mikor értél hozzám utoljára. Vagy máshoz. Komolyan mondom, annak is örülnék, ha lenne valakid, mert akkor legalább tudnám, hogy még élsz. Ennél minden jobb.
Minden perfekt (Fekete komédia)
2017
Próbáltuk, de kampec
Litera-előszilveszter, Klímacsúcs
Litera, 2017. február 5.
Tisztelt Bizottság, vagy mondhatnám úgy is: Tiszt. Biz.! Megtisztelő, felemelő, satöbbi, hogy kikérik a véleményemet ebben a fontos kérdésben. A politika érdektelen, próbáltam, de kampec, egyedül a civil kurázsi. Na, az az, ami a valami. Egy pofonegyszerű ötlet kell, párfős kuratórium, bankszámlaszám. Ennyi, nem több. Aki tud, segítsen, ne csak pofázzunk már. Játsszuk el Európát, mintha ez nem a Balkán volna. Egyébként nem is az. De nem akarom én megmondani a tutit. István és Koppány, kuruc és labanc, haza és haladás, ez megy itt, unom. Nyugalmat akarok, urakat, hölgyeket. Foci legyen, nő legyen, irodalom legyen, felolvasás legyen. Ötven nettó benzinnel, nekem oké. (részlet)
2016
Beszélnünk kellene
A Pride Fesztivál megnyitóbeszéde
Magyar Narancs, 2016. június 24.
Egyesek megkérdezhetik, miért beszéltem ilyen hosszan arról, hogy próbáljuk meg azokat is megérteni, akik elutasítanak bennünket. Egyszerűen úgy érzem, ezt kell tennünk. Valahogy meg kellene tanulnunk úgy kiállni önmagunkért, hogy közben megpróbáljuk megérteni azokat is, akik velünk szemben állnak. Lehet, hogy mifelénk ezt senki sem teszi meg más csoportokkal szemben, de miért ne kezdhetné el akkor ezt a gesztust ez a közösség gyakorolni? (részlet)
Aki tőled kér, adj néki
A Könyvesblog felkérésére írt novella Gera Zoltánról
Könyvesblog, 2016. június 22.
Aki tőled kér, adj néki. Ez az idézet jutott eszembe, miközben a kávézó tulajdonosa odajött hozzám, hogy kérjen egy autogramot. Ráírtam filctollal a nevemet az egyik étlapra, cserébe megmutatta az alkarjára tetovált PMSC-címert. Szerette volna, ha szaltózom egyet a pult előtt, de van, amikor nemet kell mondani. (részlet)
Tovább és tovább
A Bárka Online felkérésére az olvasmányélményeimről
Bárka Online, 2016. július 19.
Magamra sem ismerek, ez is én voltam. Mindenféle izmusokról olvasgattam, találtam egy antológiát August Stramm-versekkel, gallyak fojtogatnak, a zűrzavarban átvágott kuncogó szemek, huhh. Keményebb volt, mint a Slayer. A Meztelen ebéd regénynek rémrossz volt – filmnek annál jobb. Néha nálam maradt egy-egy könyvtári könyv, Mallarmé Kockavetése, az Üvöltés antológia. Bűn & bocs! (részlet)
Kiril Doborgan viskója
Bodor Ádám 80. születésnapjára
SzIFONline, 2016. február 17.
Akinek volt füle, hallhatta, hogy a távolban farkasok üvöltenek: mindenki tudja, ez náluk a figyelem jele. Musztafa Mukkerman közben meztelenre vetkőzve forgolódott a kamion motorháza előtt, féltonnás testét a meleg hűtőrácshoz dörzsölte. Lassú, akkurátus mozdulatokkal kezdte kihajtogatni magát a hurkaszerű hájrétegekből. Tubarózsaként tárult fel a kamionsofőr teste, majd egy váratlan mozdulattal a combja és a hasa közötti résből, a lágyéka mélyéből előhúzott valakit, és a kamion lökhárítójára ültette. A férfi kétségkívül törpe volt, de erős, mondhatni fejlett példány. Megigazította a zakóját, és vágyakozva nézett a leveses fazékra, bizonyára holtfáradt és éhes lehetett. Musztafa Mukkerman töltött a főzetből a törpének, miközben visszagombolkozott a kezeslábasba, amelyet addig sátorként feszített ki a tisztás fölött. (részlet)
Úgy gondolom, a magyarországi progresszió jövője múlik azon, hogy képesek vagyunk-e kellő önreflexióra, hogy képesek vagyunk-e új, az egész társadalom számára hozzáférhető nyelvet alkotni, és azon hitelesen megszólalni.
A Pride Fesztivál megnyitóbeszéde
2015
A megszólítás nehézsége
A Kettős Mérce felkérésére küldött írás a WTF Baloldal című sorozatba
Kettős Mérce, 2015. szeptember 2.
Egy kamasz, egyedül a világban, akkoriban legalábbis ezt hittem. Nekem a baloldal és a liberalizmus politikai értékei, a szociológia nyelve adott méltóságot. Emlékszem Lakatos László előadására az újságíróiskolában, a kilencvenes évek közepén. Lázadás tört ki a teremben, amikor kijelentette, hogy “tehetség nem létezik, csak hozzáférés”. Ha valaki sosem lát zongorát, honnan tudhatnánk, hogy milyen zongorista lehetne belőle. Honnan is. (részlet)
Magyar írók a zenéről
Válasz a Recorder körkérdésére
Recorder blog, 2015. június 2.
Minden korszakban más. Kamaszként a Soundgarden Badmotorfinger című lemeze, illetve a Faith No More korai albumai tágították ki a zenei világomat, amelyet addig a klasszikus heavy metál jelentett. Később is akadtak olyan lemezek, amelyeket máig fontosnak tartok, s ezekre is jellemző volt, hogy számomra addig ismeretlen hangzásokat mutattak meg. Szerettem a korai Godflesh-t, különösen a Pure című albumot, később pedig a Neurosis volt rám nagy hatással, a Through Silver In Bloodot korszakalkotónak tartom. Aztán ott a Substrata a Biosphere-től: ambient-alapmű. Mondanám, hogy választok a könnyedebb műfajokból is, de a Cocteau Twins (Garlands), a Massive Attack (100th Window) vagy a Ladytron (Velocifero) sem éppen gumipop.
Szegedi Péter: Riválisok
Kritika Szegedi Péter: Riválisok című könyvéről
BUKSZ, 2015
A jelenlegi futballmodell tehát – szakítva a Horthy-korszakra jellemző romantikus professzionalizmusellenességgel – a harmincas évek revizionista, a testkultuszt előtérbe helyező retorikáját vegyíti a szocializmus állami támogatásra épülő gyakorlatával. Így épülnek egyre-másra a stadionok Magyarországon, igaz, egyelőre konganak az ürességtől. S miközben a nagyerdei egy szakmai zsűri szavazatai alapján a világ negyedik legjobb stadionja lett a tavaly átadottak között (www.origo.hu/sport/magyarfoci/20150220-negyedik-a-nagyerdei-stadion-avilag-tavaly-atadott-arenai-kozott.html), létrejöhetett egy olyan színvonalas kötet, mint a Riválisok, amely a címlap tanúsága szerint a Nagyerdei Stadion 2014-es avatójára jelent meg. A felhőtlen örömhöz már csak egy dolog hiányzik: a jó futball. (részlet)
Milyen emberek vannak
A TASZ felkérésére küldött írás a Mondj igent! című kampányba
Saját bejegyzés, 2015. február 13.
Húszéves koromban az életem egy szánalmas romhalmaz volt. Nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy férfi vagyok, de nőként szeretnék élni. Néha női ruhákat húztam magamra, a pestlőrinci éjszaka sötétjében botladoztam, a kutyák ugattak, a fülhallgatóban a Godflesh csörlőzött. Sehová nem illettem, a cipő szorított, izzadtam a parókában. Ma már valamivel jobban érzem magam, ha a bőrömben még nem is, de a ruháimban mindenképpen. A parókát kidobtam, teremtettem egy világot magamnak. (részlet)
2014
Az igazi meccs
Fociedzések Pécsbányán
Focitipp.hu, 2014. január 15.
A futballt nem lehet abbahagyni. Alig várom az edzéseket. A srácok is, megőrülnek a labdáért. Nézem őket, ahogy rohannak utána, cseleznek, passzolnak, lőnek. Az egyik farmernadrágban, a másik utcai cipőben. Ez nem a futballakadémiák világa, a bányatelepen kevés a fény, és ezzel a gyerekek is tisztában vannak. Dörzsölt, belevaló srácok, tudják, hol a határ, gyakran átlépnek rajta. (részlet)
kiállításmegnyitók
Sok kis összhang
Krász Kíra „A csigaházból ki” című fotókiállítása elé
Jelenkor, 2019. november 26.
Krász Kíra trükkje, hogy miközben ezek a fotók intellektuális síkon mozognak, és a technikai megvalósításuk körülményei legalább olyan fontosak, mint az esztétikai értékük, mégis kézzelfoghatók, a személyesség szintjén is megragadják a befogadót. Több olyan fotót is találtam ebben az anyagban, amelyhez, már az első pillanattól kezdve, úgy éreztem, közöm van.
Súlyemlegetés és bokszterápia
Varga Rita „Szabad gravitáció” című kiállításának megnyitóbeszéde
Jelenkor, 2019. május 18.
Nem csoda, hogy a nők idegesek. Nem csoda, hogy a férfiak idegesek. Nem csoda, hogy mindenki rohadtul ideges. De a megoldás talán nem a boksz, hanem az az önterápia, amit Rita ezeken a munkákon keresztül folytat. A terápia nem a terheink emelgetése, éppen ellenkezőleg, a dolgok elengedése, megszabadulás a kötöttségektől, a gravitációtól. Szabad lebegés, még ha ez elsőre és talán másodikra is értelmetlenül hangzik. (Fotó: Cseri László)
Miért jó a homárnak?
Lesi Zoltán & Ricardo Portilho: Egy ugrás és a homár – kiállításmegnyitó
Saját bejegyzés, 2018. június 9.
Vannak itt plexidobozok is, tele zavarba ejtő fényképekkel, sportolók, főleg atléták fotóival. Ugrik a macska, ugrik az ember. Többször feltűnik egy széles vállú, kosztümös nő, ő Dora Ratjen. Stilizált tusrajzok a péniszről és a vagináról. Minden kép, minden doboz középpontjában a test áll. Mintha ezek a fotók elkeseredetten próbálnák rekonstruálni a tökéletességet. A tökéletes mozdulatot, a tökéletes testet, a tökéletes női testet. Az ugró homorított felsőteste, a macska farkának íve, Dora Ratjen borostája.
A nő a vízben
Megnyitóbeszéd Varga Rita JÁTÉK Imaginációk című kiállításához (PTE Zsolnay Negyed)
Saját bejegyzés, 2017. május 19.
Színes ruhákba öltöztetett babák tipegnek a számukra emelt kifutón. A babák kezében mikrofon, a szájukhoz emelik, majd leengedik, oda, vissza, ritmikusan. Közben mindegyikből valami zene csörömpöl. Teljes kakofónia, a babák néha egymásnak ütköznek. Csak a petárdák fel ne robbanjanak. Vagy mégis. Ezek a babák mintha az összes női sztereotípiát egyszerre akarnák megtestesíteni, ezért Varga Rita kivégzi őket. Az elsőt elüti egy autó, a másodikat elviszi a víz, a harmadik kigyullad, a negyedik öngyilkos merénylőként felrobban, az ötödiket felrobbantják, a hatodik felrobbantja a hetediket, a nyolcadik utas a halál.
Otthon a hiábavalóságban
Megnyitóbeszéd a BÁZIS Szobrász Egyesület STANDBY című kiállításához (m21 Galéria)
Jelenkor, 2017. február 6.
Abban a pillanatban rájöttem, hogy miről szólnak ezek a munkák, amelyek körülvesznek bennünket. Az otthon kereséséről. Vannak, akik otthont találnak maguknak, mások elveszítik azt, de valójában mindannyian ugyanazt tesszük, erről szól az életünk, az otthonunk folyamatos kereséséről, ennek a keresésnek a hiábavalóságáról. A BÁZIS Szobrász Egyesület tagjai pedig most megmutatják nekünk azt, hogy a művészet eszközeivel otthont találhatunk a hiábavalóságban is. (Fotó: Cseri László)
A veszély elkerülése
Megnyitóbeszéd Szarka Zoltán Ahogy te rá című fotókiállításához (Ördögkatlan Fesztivál, Nagyharsány)
Saját bejegyzés, 2015. augusztus 10.
“Ahogy te rá”, így hangzik a kiállítás címe. A megszólítás elsősorban hozzánk, nézőkhöz szól. Történetek jutnak eszünkbe, asszociálunk, elképzelünk. Arra talán nem is gondolunk, hogy ezek az arcok valójában nem velünk néznek szembe, hanem a fotóssal. A képek készítője egy szociális csomagküldő szolgálat munkatársaként járja az országot Karádtól Tornanádaskáig. Az a természetesség, egyszerűség és intimitás, amit ezek a képek kifejeznek, megmutatják a szereplők és fotók készítőjének egymás közötti viszonyát is.
Zanza
Megnyitóbeszéd a Fiatal Fotóművészek Egyesületének kiállításán (Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum)
Saját bejegyzés, 2015. július 1.
Nézem Torgyánt. Nézi a monitort, a képernyőn szélesre nyílott pina. Meztelenül áll az ajtófélfának dőlve. Nem tűnik boldognak. Megnyugvást csak akkor fedezek fel az arcán, amikor a csipkefüggönyön keresztül bámul ki az ablakon. A szebb élet reménye valamikor Torgyán előtt is felcsillant. De a szebb élet utáni kétségbeesett reményt jelképezi a temetői művirág, a Happiness Book boldogságkereső gyakorlatainak sora, a Skype-beszélgetés során lefényképezett monitorképekből létrehozott virtuális napló és a jivaro indiánok által harci díszként viselt zsugorított emberfej is. Mind boldogtalanok vagyunk, szebb életről álmodunk. Ne szégyelljük.
Kiszakadt szív, leszakadt kar
Ékszerkiállítás az Ezüstláz Galériában
Saját bejegyzés, 2014. július 23.
De ha beleesünk, az se baj. Jön majd egy tehetséges művész, összekanalazza a testünket, porcelánba önti. Itt egy láb, ott egy kar, emitt a fej, felfűzve egy zsinegre. Valaki más meg a nyakába akasztja, boldog lesz vele. (Fotó és ékszer: Pál Zoltán)